21013. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán

rendkívül egysze:ű és súlya is jóvá1 kisebb, mint az eddigiekké. Általánosan ismert tény, hogy ha egy hengeres, egyenes, erősen fölhevített csőbe vizet vezetünk be, a Leidenfrost-féle tünemény azonnal föllép. Ha azonban a cső nem egyenes, hanem számos erős, könyök vagy hullámalakú görbülettel bír, minek következtében a víz hirtelen irányváltozásokat kénytelen végezni, az elragadott víz a görbületek falába ütközik és ott telje- j sen elpárolog. A duzzasztás által épen ezek- | ben a görbületekben létesült kivastagodá- j sok és a csöveknek egyidejűleg létesített ; megszűkülései az elpárologtatást ugyancsak kedvezően befolyásolják. A most leírandó gőzkazán álló gőzkazán, azonban a csőköteget az alkalmazandó fűtésnek megfelelően koczka, hasáb, gúla vagy kúp alakjában is ki lehet képezni. A csőköteget egy sor egymás fölött fekvő, egymást szabályszerűen vagy szabálytalanul keresztező, egyet'en cs'iszál által képezett csoportok alkotják, A csőszált a csoportok képezése czéljából, mint az a 3. ábrán látható több menetben oly módon hajtogatjuk, hogy a csőkötegben több függélyes, lejtős vagy hullámvonalas, a tüzelőtérben a légvonatot erősítő kémény keletkezzék. A csőcsoportokat képező csőnek egyenes részei és éles, könyökalakú, az egyenes részeket egymással összekötő hajlásai vannak (3. ábra). Az egyenes csődarabokat hullámalakban meghajlított (46) csövek is helyettesíthetik (lásd a 10. ábrát). Az összes a csőköteget képező csoportok egyenlő nagyok lehetnek. (2. és 5. ábra). A kötegnek könyökalakú hajlások által képezett oldalfölületeit közvetlen láng fűti. A csőmenetek fokozatosan nagyobbodhatnak, mint az a 7., 8. és 9. ábrán látható, úgy hogy a direkt lánggal való fűtést még kényelmesebben végezhetjük. Egyes csőmeneteket e/ősebben hevítünk föl, mint a többieket. Hogy a gőz tűlhevítését az eidij általánosan használt külön túlhevítő berendezések mellőzésével végezhessük, a köteg cső- ! meneteit négy I., II., III. és IV. cs0.30 tra osztjuk. Az I. csoportban fejlődött gőz a II. és III. csoportba jut, hogy a tűzhelyhez közelebb fekvő IV. csoportban túlhevíttessék. A csődaraboknak a leírt köteggé való összeállítása a 12. és 13. ábrán lerajzolt csőkapcsolat segélyével történik. A kapcsolandó csövek (20 20) végei jobb- és balmenetekkel vannak ellát/a és oly módon illenek az ugyancsak jobb- és balmenetekkel ellátott karmantyúba, hogy ezek forgatása által a csővégeket egymáshoz közelítjük és a csővégek (37) éleit szorosan egymásra szorítjuk. A kötegeket a (3) keresztcsap támasztja alá, mely a kigyós cső könnyű kiváltását teszi lehetővé. A gőzfejlesztő fémes falait első sorban egy (5) azbesztréteg és azután egy (7) kaolinréteg födi. A fölső (7) zárófal ép így van bevonva és az égéstermények elvezetése czéljából (8) nyílásokkal van ellátva (2. és 4. ábra). Eme (7) födél fölött a kazánpalást megnyújtott falai a (11) füstvezetékkel fölszerelt (10) füstkamrát képezik. (1., 2., 3., 7. és 9. ábra). Az 5. és 6. ábrán látható kiviteli módozatnál a (10) füstkamra a tulajdonképeni gőzfejlesztőt gyűrűs csatorna alakjában veszi körül és a víz előmelegítésére szolgál. A tűzálló (6) bélést és az (5) külső palást között ugyanis egy (10) teret hagyunk, melybe a (8) nyílásokon át kiáramló füstgázok bejutnak és melyből a (11) füstvezetéken át távoznak. A (6) bélést egy spirálvonalban meggörbített (38) kígyóval szereljük föl, mely a tápláló víz előmelegítésére szolgál. Az alul nyitott és a kazánpalást megnyújtása által képezett (12) tüzelőtérben foglal a tulajdonképeni (16) fűtőberendezés, az ez által hevített (14) elpárologtató cső és azonkívül kétoldalt alkalmazott (15) csatorna helyet, melyekbe bizonyos mennyiségű alkoholt lehet önteni, hogy a (14) elpárologtató csövet előmelegíthessük és a lángzót működésbe hozhassuk. Az 1., 2. és 14—19. ábrán látható (16)