21013. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán
- 3 — lángzó egy (13) keverő csőből áll, melybe a levegő és gáz keverékét a (17) csövön vezetjük be (12. ábra). Ez a cső a (19) fúvóban végződik, melynek ép úgy, mint az alatta alkalmazott (18) fúvónak, az a föladata, hegy a gázt a levegővel ke^ verje. A (24) csavar segélyével a (14) cső szűk (23) fúvóján kiáramló gázsugárt tetszés szerint lehet szabályozni. A (21) csövek a (13) keverőkamrával vannak kapcsolva. A 14. és 15. ábrán látható lángzó lehetővé teszi, hogy a levegőt a láng alsó és fölső fölületéhez egyenletesen vezessük hozzá, míg az eddig általában szokásos lejtős, egymást bizonyos szög alatt érő lángsugarakat létesítő lángzóknál a levegő a lángnak csak alsó fölületét érte és így elégtelenül oszlott el, tehát tökéletes elégetés lehetetlen volt, azonkívül ezeknél a lángzóknál elégséges számú kifuvató nyílás sem volt alkalmazva és így az egész fölületet nem lehetett egyenletesen fűteni. Az új lángzónái a lángzó csöveket párosával oly módon helyezzük el egymás mellett, hogy egyrészt egy csőpár két fél csöve között, másrészt két csőpár között egy bizonyos szabad tér keletkezzék. Mindegyik (21) cső oly módon van egy sor (22) fúrattal ellátva, hogy két egymás mellett fekvő csőből kilépő gázsugár ferdén érje egymást, minek következtében az illető gázsugár alsó fölületéhez igen nagy menynyiségű levegő vezettetik. Ily módon két konvergáló légáram létesül, melyek egy hajlított (39) lemezt érnek és ezen fölmelegszenek. A (39) lemez fölött ellenkező .értelemben és egy csőpár között alka^azott (40) lemez a levegőt arra kényszeríti, hegy két divergáló sugárban (15. ábra) érje a gázsugarak fölső fölületét, úgy hogy ezeket a (40) lemez, valamint a lángzócső fala fölhevítse, miáltal teljesen szag és füstnélküli elégést biztosítunk. Magától érthető, hogy nagyobb számú lángzócsövet lehet alkalmazni, ha kisebb átmérőjű csöveket választunk. A lángzócsövek számának szaporítása azonban bizonyos határok között lehet; , égeT csak, mert minél kisebb a lángzócsövek átmérője, annál nagyobb ellenállásra talál a gáz. A 16. és 17. ábrán látható kiviteli módozatnál azonban a tágas lángzócső alkalmazása következtében nagyszámú kiömlő nyílássort lehet alkalmazni és a lég hozzávezetése is raczionálisabb módon történik, mint az eddigi kiviteli módozatoknál. Ebből a czélból mindegyik (21) cső szorosan egymás mellett fekvő szűkületekkel és kiöblösödésekkel van oly módon ellátva, hogy az egyik szűkülete a másik kiöblösödésével álljon szemben és hogy a csövek között zeg-zúg vonalas hézag maradjon szabadon. A kiöblösödések lejtős (26 27) oldalfölületei keresztirányban futó (22—25) nyílássorokkal vannak ellátva. Eme nyílások átmérője a kiöblösödések csúcsa felé kisebbedik, úgy hogy a legmagasabb pontból kiáramló sugarak sebessége a legnagyobb. A furatok a falra merőlegesen vannak fúrva, úgy hogy két egymással szemben fekvő furatból kiáramló sugár egy bizonyos szög alatt éri egymást. A beszivatott levegő először a zeg-zúg vonalas térben kering és a kiömlési nyílások magasságától és helyzetétől függetlenül egyenletesen oszlik el a lángban. A kiöblösödések ebben az esetben a már leírt (39 40) lemezek szerepét játsszák, míg az egyes kiömlő nyílások különböző átmérője következtében a levegő az egyes lyuksorok lángsugarai alatt egyenletesen oszlik el. Egyenlő ellenállás esetében a levegő mindig a legrövidebb úton fog áramlani, tudniillik, ha a zeg-zúg vonalas közön megy át, a kiöblösödések a szűkületek felé terelik azt és ott egyenletesen elosztják. Igen természetes, hogy a kiöblösödések és szűkületek száma nagyobbítható, tudniillik, a kiömlő nyílások egymáshoz közelíthetők, a nélkül, hogy a csövek átmérőjét meg kellene változtatni, minek következtében igen intenzív, az egész rosj télyfölületen egyenletesen eloszlott fűtőj lángot létesíthetünk. A vizet és tüzelőanyagot a (27), illetve
