20959. lajstromszámú szabadalom • Gyújtóknak viaszból vagy hasonló anyagokból való előállítására szolgáló gép

cséren vagy kerekítő-gyűrün át (k) szek­rénybe vezettetnek, mely nincs fűtőkészü­lékkel fölszerelve, hogy benne a fonalat körülvevő anyag a szükséges szilárdságot vehesse föl. Midőn a fonalak ezen (k) szekrényt el­hagyják, egy másik (kl) gyűrűn haladnak keresztül, mely egy (1) gőzcsövecske, vagy melegítőláng által kissé fölmelegíttetik, azon czélból, hogy a viaszszál a méretezés mel­lett egyszersmind kellő simaságot is nyerjen. Innen a korábbi fonalakból alakult viasz­szálak (c) hűtőszekrénybe lépnek (2. ábra), melybe egy ventilátor hidegebb levegőára­mot vezet. Azután a viaszszálak az (a) áll­ványhoz csatlakozó (al) állvány felé halad­nak (3. ábra) és az (al) állvány mindkét oldalán (a2) síneken futó végtelen csuklós (p) lánczokban forgathatóan ágyazott (x) pálczákra feküsznek, melyek fölső oldalu­kon (xl) csiptetőrúgóval vannak ellátva. Ezen csiptetőrúgót (t) sarnir kapcsolja ösz­sze (x) pálczával (5. ábra) és a rugónak ezen sarnirral átellenes vége a (x) pálczán elhelyezett (x2) csappanó zár segélyével erősen a pálczára szorítható. Ezen (x) pálcza (xl) csiptetőrúgóval együtt a viaszszalagnak lecsiptetésére és tova­vezetésére szolgál. A 3.. 4. és 5. ábrákon az (x) pálczáktól elálló (kl) csiptetőrúgók látszanak. Tovább haladva (xl) rúgók (x) palczán elrendezett (x2) csappanó záraikba csap­pannak be és ez által a viaszszálak szilár­dan tartását eszközlik. Az (xl) csiptető­rúgók lenyomása a (v, vl, v2) emeltyűru­dazat és (v8) fogó segélyével történik (5. ábra), mely utóbbi az (s) géptengellyel ösz­szekapcsolt (v3, v4, v5, v6) hajtás által szakaszosan mozgattatik. Hasonló zárószer­kezet van alkalmazva az állványnak azon pontján is, hol a pálczák lefelé mozgá­sukba mennek át. Miután a becsappanás megtörtént, az (x) rúdra csíptetett (e) viasz­szálak egy metsző berendezéshez kerülnek, mely a 8. ábrán külön van ábrázolva s itt az előállítandó gyújtószálak kétszeres hosz­szának megfelelő méret szerint szétvá­gatnak. A metsző berendezés áll egy fölső (A) és egy alsó (Al) késből (8. ábra), melyek egymással szemben vezettetnek. A fölső (A) kés fülalakú s esetleg ferdén állítható (A3) vezetékkel bír. Ez utóbbinak czélja jobb metszést előidézni, mint a kés egye­nes vezetése által lehetséges volna. A met­sző-berendezés hajtószerkezete az (A4) gör­bített tárcsákból ál', melyek az (s) gépten­gely által működtetve, az (A, Al) kések emelését és sülyesztését eszközlik az (A5) emeltyűk segély-ével. A fölső emeltyűk (a3) tartó segélyével a gépállványon vannak megerősítve. A kések föl- és lefelé történő mozgása oly módon van berendezve, hogy a késeknek két-két (x) szállítópálcza közötti térbe kell benyomulniok s ennek követ­keztében a viaszszálak a gyújtó kétszeres hosszával egyenlő darabokra vágatnak szét. Ezen darabokat, miután a gépen kellőleg elkészíttettek, egy a géppel összeköttetés­ben nem álló metszőkészűlék segélyével két gyújtóvá lehet szétvágni. A két gyújtószál hosszának megfelelő hosszúságúra vágott viaszszálak most már az (a2) síneken futó (p) lánczok és az ezek­ben forgathatólag ágyazott s a szálakat tartó (x) pálczák további mozgása által egy (r) tartányhoz vezettetnek (3. ábra), mely a gyújtófejek előállításához szükséges anya­got tartalmazza, miután előbb az (x) pál­czák egyik (x5) csapjuknak (z) ütközőszög­höz való nyomódása folytán egy negyed fordulatot tettek (7. ábra). A (z) ütköző pe­czek ugyanis az (y) sínben szilárd helyzet­tel bír (7., 11. és 12. ábrák) s a tovamozgó (p) lánczban forgathatólag beágyazott (x) pálczák (x4) vezető fejüknek egyik (x5) csapjával a (z) íitköző-peczekhez ütődnek s annak ellenállása folytán egy negyed for­dulatot tesznek, miközben a vezető-fej megfelelő éle (yl) kiinetszésbe fekszik. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen ütközés nélkül a pálczák nem foroghatnak el, mert (x4) fejeik az (y) síneken pontos vezetéssel bír­nak, mely sínek azon helyeken, hol a pál­czáknak el kell fordulniok, (z) ütközőpe­czekkel és (yl) kimetszéssel vannak ellátva (5. és 7. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom