20959. lajstromszámú szabadalom • Gyújtóknak viaszból vagy hasonló anyagokból való előállítására szolgáló gép

— 3 — Az (r) tartány a forgó (s) géptengellyel s az ez által működtetett (r2) exczenterrel való összeköttetése folytán emelkedő moz­gást végez s az (x) pálczák negyedfordu­lata következtében lefelé irányuló viaszszá­lak alsó végéhez közeledik, miközben a szálak végei a gyújtófej képződése végett kellő mértékben merülnek bele az (r) tar­tányban foglalt masszába. Az (rl) csavar­tok (3. ábra) segélyével az exczenter rúdját meghosszabbíthatjuk és az (r) tartányt ma­gasabbra emelhetjük. Ez azért szükséges, hogy a tartó tartalmának tükrét, mely a gyújtók bemerülése folytán alább száll, a megfelelő magasságban tartsuk. Miután a gyújtók az első mártó-berendezést elhagy­ták, az (x) pálczák egy másik (z) ütköző peczekbe való ütközésük folytán ismét el­fordulnak, annyira, hogy a kettős gyújtó­szálnak a még gyújtófejjel el nem látott másik vége egy második (r) tartóba merül­het, hogy ott gyújtóanyaggal láttassék el (3. ábra). Miután a gyújtók ennyire elké­szültek s eredeti helyzetük visszanyerése végett még egyszer elfordultak, az (x2) csappanózár nyitására szolgáló berendezés­hez kerülnek, hogy (xl) rúgó hatása alól fölszabadulva, az (x) pálczákról levehetők legyenek. (Lásd alább.) Ezen nyitó-berende­zés a záró-berendezéssel egy rajzlapon van föltüntetve. (5. ábra.) A záró-berendezés a rajz bal oldalán, míg a nyitó-berendezés jobb oldalt látható. Hasonló nyitó-berendezés van (al) állvány elején (3. ábra), a csiptetőrúgóknak a pál­czák fölfelé haladásakor történő fölszaba­dítása czéljából. A nyitó-szerkezet egy fölső horogszerű (w) emeltyűből áll, melyet a (wl) rudazat és az (s) géptengellyel összekötött (w3, w4, w5, w6) hajtószerkezet működtet. (5. ábra). A (w) horog lefelé mozgása közben az alatta fekvő (x) rúd (x2) csappanózárjára csappan, azt lenyomja s ily módon a zárat kinyitja (6. ábra); ennek következtében az eddig leszorított (xl) csiptetőrúgó fölszaba­dul s miután helyzeti feszültsége megszűnt, amennyiben a rúgót egy kevéssé meggörbí­tett, lapos aczélszalag képezi, fölfelé csapódik. Az (xl) rúgó most már nyugalmi helyze­tét foglalja el, melyben a vízszintes (x) szorító-pálczával tompa szöget képez. Az (x2) csappanó zár egy meghajlított szalagrúgó hatása alatt (6. ábra) elfoglalja eredeti helyzetét, miután a (w) horog nyo­másától, a tovamozdulás következtében meg­szabadult. A (B) ív vagy rácscsavarok vagy más hasonlók segélyével erősíttetik az állványra s (xl) rúgóknak háttámaszul szolgál, hogy azok sem előre, az (x) szorító pálczákra, sem pedig túlságosan hátra ne feküdhesse­nek. A rácsok berendezése a 3., 4. és 10. ábrákból látható. Az (x) pálczák most a rajtuk szabadon fekvő gyújtókkal együtt a leemelő berendezéshez érnek ;• ez egy | | alakú, homlokfal nélküli (u) szekrényből áll, melyet az (ul) emelő-rudazat s az (s) géptengellyel összekötött (u2, u4) hajtás működtet. (9. ábra.) Könnyebb érthetőség szempontjából meg­jegyezzük, hogy (u2) egy görbe tárcsa, me­lyen (u5) görgőcske fut és ennek exczentri­kus pályája idézi elő az | | alakú (u) szekrény emelését és siilyesztését, vala­mint a gyújtószálaknak az (x) rudakról való leemelését. Az (u) szekrényből kézzel vesszük ki a gyújtókat s ha aztán középen ketté vagdaljuk, a gyújtó teljesen ké­szen van. Az (xl) csiptetőrúgókat most már egy másik (v) zárószerkezet (4. ábra), a milyen az 5. ábrán látható s melynek működése a leírásban fönnebb már jellemezve volt, ismét benyomja az (x) pálczák (x2) csap­panó záraiba s a rúgók ezen állapotban haladnak végig a gépállvány alsó része körül, hogy fönn megérkezve, működésüket újra megkezdjék. Az (f és í\) gereblyék az (e) szálak vezetésére szolgálnak (1., 2. ábra) és megakadályozzák azoknak össze­kuszálódását, a mennyiben az egyes szálak azok fogai között haladnak. A főtárcsát az erőgép hozza mozgásba s ezen mozgás a 4. ábrán látható fogaskere­kek segélyével egy tengelyre vitetik át, melyen a (q3) fogaskerék foglal helyet s

Next

/
Oldalképek
Tartalom