20944. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltók automatikus működtetésére

másik vége (s)-nél a kocsi keretén forgathatóan van ágyazva úgy, hogy az (r) emeltyű az (u) emeltyű működtetése által a (t) rudazat, valamint az ezzel összekötött emeltyűszerkezet segélyével eredeti helyzetéből kimozdítható. Az (u) emeltyű helyett egy kézi kerék által működtetett, a szokásos fékszerkezetekéhez hasonló mechanismust alkalmazhatunk. A (t) rudazat a (v) rúgó által összekapcsolt részekből áll, a hol is a (v) rúgó a (k) görgőnek a sínekhez való ütközésének gyöngítésére szolgál. Egy másik (x) rúgó egyik végével a kocsi keretéhez, másik végével pedig az (r) karhoz van erősítve és ez utóbbit a vágány fölötti helyzetben iparkodik megtartani. Ha a kocsinak a váltónál mindig csak ugyanazon irányban kell kitérnie, akkor a leírt szerkezetet a kocsinak csak egyik oldalán rendezzük el, ha azonban oly kocsikról van szó, melyeknek a váltónál a forgalom követelményei szerint néha jobbra, néha pedig balra kell kitérniök, akkor a leirt szerkezetet a kocsi mindkét oldalán rendezzük el; ezen esetben tehát két (n) emeltyű és két (k) görgő alkalmazandó. Ezen szerkezet működése a következő: Mihelyt a kocsi a váltó közelébe ér, a kocsivezető az (u) emeltyűt (ill. az (u) emeltyűk egyikét) az (u') helyzetbe hozza (Í-. ábra), vagy pedig, ha az emeltyű helyett kerék vagy forgantyú van alkalmazásban, ezt a megfelelő irányban elforgatja, minek következtében a (k) görgő az (x) rúgó hatása ellenében a szakadozott vonalakkal rajzolt állásba jut és eközben az illető sínen fut. Mihelyt az ekként beállított (k) görgő (p) iil. a (p') toldatra ér, az erre nyomást gyakorol és ezen toldat, valamint az (1) ill. (1') kar segélyével az (a) tengelyt elforgatja. Ekkor az (a) tengely, a szerint a mint a (p) vagy (p') toldat nyomatott le, az (e) rudat a váltótól elhúzza vagy a váltó felé tolja, minek következtében az (f) kilincs az egyik vagy másik irányban elforgattatván, a (g) rudat, illetve a váltónyelvet a megkívánt módon elállítja. Az 5. ábra a szerkezetnek egy módosított foganatosítási alakját láttatja, melynél az (r) emeltyűn a (k) görgő helyett egy ék alkalmazandó, mely az (r) emeltyű elállításánál a sín mellett csúszik és eközben az (n n') vezetékekben eltolható (a) tengelynek egyik horogszerű vége és a sín közé ékelődvén, az (a) tengelyt jobbra vagy balra tolja, mire ez utóbbi az (y) kilincs, az (e) rúd és az (f) kilincs segélyével a váltónyelvet épúgy működteti, mint a 2. ábra kapcsán leírt szerkezetnél. Az éknek e sín mellett való csúsztatása helyett oly berendezést is alkalmazhatunk, hogy az ék a sínben kiképezett horogban mozogjon; a (p, p') toldatokat pedig a sínekben való elrendezés helyett a vágány mellett oldalt vagy esetleg a sinek között is alkalmazhatjuk. Mindkét (p, p') toldatnak és két görgőnek ill. éknek alkalmazása, mint már említettük, csak akkor szükséges, ha a kocsiknak különböző irányokban kell kitérniök. Ellenkező esetben, vagyis ha a kocsik csupán egy bizonyos meghatározott irányban térnek ki, akkor minden kocsin csak egy szerkezetet rendezünk el, még pedig a viszonyhoz képest a kocsinak jobb vagy bal oldalán. Azon esetben, ha automobilról van szó, a (t) rudazat vagy komprimált levegővel vagy egy segéd-elektromótor által hozható működésbe. Az első esetben a (t) rudazat komprimált levegővel táplált hengernek dugatytyújával lehet összekötve, a hol is a kocsivezető egy bizonyos csapnak megnyitása segélyével komprimált levegőt bocsát a hengerbe, mely utóbbi a kocsi keretének bármely pontjában rendezhető el. Ezen berendezés különösen nagyobb városokban alkalmazandó előnyösen, a hol ugyanis a síneken futó kocsik száma igen nagy és az utczák és körutak vágányokkal vannak behálózva. A különböző vonalokon közlekedő kocsik a keresztező utaknál kitérnek és pedig azon czélból, hogy más vágányra térjenek. Ily helyeken tehát vagy egy váltóőrnek, vagy magának a kocsivezetőnek kell a váltót elállítania, mely utóbbi esetben a kocsi is megállítandó. A találmány tárgyát képező berendezés ezen hátrányokat teljesen beszünteti és azon