20854. lajstromszámú szabadalom • Kocsikerék

a 4. ábra végül a küllő keresztmetszete. A kerékagy két elemből vagy részből áll, a külső (a) és a belső (b) részből, (e) az U-alakú küllőket jelzi, melyek a megrajzolt módon vannak a futókoszorún megerősítve. A továbbiakban tulajdonképeni kerékagynak nevezett rész két korongalakú (f, g) lemezből áll, melyek a lemezek összekötésére és viszonylagos beállítására szolgáló (h) csavarorsókat befogadó furatokkal vannak ellátva, továbbá egy központi furattal, mely a csőalakú (i) csapágypersely elhelyezésére szolgál. A gyűrűalakú, az (f, g) lemezek kerületén alkalmazott, befelé nyúló (k) karimák sugárirányú (1) hornyokkal és ezeket összekötő gyűrűalakú (m) horonnyal vannak ellátva, melyek a küllők befogadására szolgálnak és melyre ezek ráfekszenek. Ha az (f, g) lemezek — mint az könnyű egyfogatú kocsiknál czélszerű fémbádogból készülnek, a (k) karimákat egyes befelé nyomott domborodások alkotják, a domborodások között levő közök képezik a hornyokat, a kerék szerkezete és berendezése különben az előbb leírttal teljesen megegyezik. Czélszerű lehet, ha a lemezek belső fölületét sík vagy sima fölület gyanánt képezzük ki, a csatornákat pedig oly módon létesítjük, hogy a kidomborodásokhoz hasonló alakú tuskókat helyezünk el a lemezek között. Eme kiviteli módozat a jelen találmány keretébe tartozik, minthogy ennek csak az a lényege, hogy a küllők számára hornyokat és támasztóföliileteket létesítünk. A (c) küllők keresztmetszete legczélszerűbben a 4. ábrán látható, melynél a küllő egész hosszára kiterjedő (n) borda van alkalmazva. Ez a borda csak ott hiányzik, hol a küllő domború hajlása van és hol a küllőn csavarmenetek vannak kiképezve, hogy az (o. p) beál'ító-csavarházakat fölcsavarhassuk. Ez a kiugró borda a küllő ama részén is elmaradhat, mely az (1) hornyokban fekszik. A (c) küllők a közepükön meg vannak hajlítva és az (m) horonyban fekvő és kerületével a belső (b) agyrészt képező (r, s) betétet érinti, miközben az (n) borda az említett, a jelzett betét külső fölületén kiképezett gyűrűalakú horonyba lép. Az (m) horony falai egyenesek, a küllők ellenben bizonyos görbülettel bírnak, úgy hogy a küllők bizonyos elmozdulást végezhessenek, ha azokra teher hat, ezenközben az említett küllőrész a jelzett betét és az (m) horony támasztófölülete között be van fogva és a toldattal rendesen érintkezésben áll. A küllők külső végei, melyek a keréktalp alkalmas furatain vannak átvezetve, körkeresztmetszetűek, csavarmentesek és (o, p) csavarházakat viselnek ; az (o) csavarházak a keréktalp külső, a (p) csavarházak annak belső fölületén vannak alkalmazva és az ismert módon a küllők feszültségének szabályozására szolgálnak. Az (o) csavarházak megeresztésével és a (p) csavarházak megfelelő utánállításával a küllőket az (r, s) betétektől távolítjuk és az (m) hornyok támasztófölületeihez közelítjük, minek következtében a küllők elmozdulása, illetőleg rugalmassága az említett helyen kisebbedik. Ellenkező hatást érünk el, ha a csavarházakat más értelemben forgatjuk. Minthogy a küllők az agy két szemben fekvő oldalán váltakozva vannak elrendezve, a csavarházak megfelelő beállításával a kerékszerkesztő a kereket a kellő helyzetbe viheti és annak helyes szög alatt való beállását minden esetben biztosíthatja. A (d) keréktalpat legczélszerűbben fémbádogból hengereljük, még pedig mint megrajzoltuk, legczélszerűbben egyetlen U-keresztmetszetű darabban, bár azt egyes, egymással alkalmas módon összekötött darabokból is előállíthatjuk. A méretek és az alak a keréktalp rugalmasságát biztosítják, mi igen kívánatos, minthogy a lökések első sorban a kerék kerületét érik. Az (r, s) betétek külső föliiletébe gyűrűalakú (t) hornyok vannak beesztergályozva, melyek a küllők (n) bordáit ama pontokon fogadják be, hol a küllők a jelzett betétekkel érintkeznek. Minthogy a küllők a kerék összeállításánál és beigazításánál ren-I desen a betétekre szorulnak, az (n) borda l a (t) horonnyal érintkezve, a küllők oldal-