20773. lajstromszámú szabadalom • Újítások torpedóknak stb. komprimált levegővel való hajtásban

az éghető anyagot tartalmazó kamra és (a) egy a komprimált levegőt a reservoirbóí a motorhoz vezető cső. (A) reservoirban van egy előnyösen fölfelé nyilt (D) tartály, melyet részben (E) tölcsér föd be. Egy (b) cső a (C) kamra fenekét összeköti a (D) tartály fenekével. A (C) kamra lehet az (A) reservoiron kívül is elhelyezve, a mint az föl van tüntetve, vagy magában a reservoirban is. A (C) kamrának eltávolítható födője vagy (o) töltődugója van, mely a 3. ábrán föltüntetett módon a torpedó falán szabadon fekszik, (a) cső a reservoirban (al) csőben folytatódik, mely utóbbi az (a), csövet (E) tölcsérrel köti össze, úgy hogy a komprimált levegőnek a reservoirbóí a motorhoz megteendő útjában a 2. ábra szerint a nyilak irányában először a (D) tartályon kell áthaladnia. (a) csövön (F) szelep van elhelyezve, ez az automobil-torpedók közönséges töltőszelepe, melyen keresztül a komprimált levegőt a reservoirba szorítjuk. Az (a) cső egy alkalmas szelephez vezet, mellyel a komprimált levegőnek a géphez való vezetését szabályozhatjuk, s e czélra (G)-nél egy közönséges indító és redukáló szelepet alkalmazunk, a milyent a Whitehead-torpedóknál használnak, és a mely (g) indítókarral, illetve kilinccsel van ellátva, melylyel a szelep nyitható a torpedónak az ismert módon való kilövésére. De lehet bármely más szelepet vagy efélét használni, miután a találmány erre nem terjeszkedik ki. Mielőtt a levegőt az (A) reservoirba bocsátjuk s a meddig ennek tartama az atmoszférikus nyomás alatt van, a (c) dugót (3. ábra) eltávolítjuk, s a megfelelő mennyiségű alkoholt vagy bármely alkalmas szénvegyületet a (C) kamrába öntjük, míg ez a (cl) cső alsó végének (x) vonaláig telik meg, a mikor is a folyadék fölött (c2) levegőtér marad (3. ábra). A (b) cső olyan magasra emelkedik, hogy folyadék nem ömölhetik a (D) tartályba, ha a (C) kamra telve van. Ezután (c) dugót jól zárjuk és az (F) szelepen, valamint az (a al) csöveken keresztül levegőt szivattyúzunk be, míg a reservoirban a kívánt feszültséget (pl. 100 atm.) elértük, mire az (F) szelepet zárjuk és a beszívott levegő a reservoirban összegyűjtve marad, míg a feszültséget föl nem használjuk. Míg a levegőt komprimáljuk, s mihelyt feszültsége eléri a (c2) levegőtér feszültségét, a levegő a folyadékoszlopot kiszorítja a (b) csőből és a folyadékon áthatol, úgy hogy a (c2) térben a nyomás ugyanaz lesz, mint a reservoirban. Ha most a fölhalmozott erőt fölhasználni akarjuk, kinyitjuk a (G) indítószelepet, hogy a levegőt a (B) géphez vezessük. Mihelyt a levegő kezd kitódulni a reservoirbóí, feszültsége csökken, a (c2) térben a levegő kiterjed és a folyadékot a (C) kamrából lassan a (D) tartályba szorítja. Alkalmas pillanatban az éghető anyagot a (D) tartályban meggyújtjuk (tetszőleges alkalmas készülékkel, előnyösen a következőképen leírttal), úgy hogy a folyadék a (D) tartályban ég és égését a komprimált levegő olyan módon támogatja, hogy ez gyorsan megy végbe és a meleget a komprimált levegőnek adja át, mi által nyomása emelkedik. Az ilyen módon előállított láng és fölhevített gázok összekeverődnek a le védőárammal, mely a (D) tartályon és innen az (E) tölcséren át az (a) csőbe megy. A levegőnek a (c2) térben való lassú expanziója által az éghető folyadék olyan arányban ömlik a (D) tartályba, a milyen arányban a feszültség a reservoirban csökken. Ennek következtében a (c2) levegőtér köbtartalmának alkalmas megválasztásával az alkohol vagy egyéb folyadékmeunyiséghez viszonyítva ennek a reservoirba való ömlése a kivánt alkalmas arányban eszközölhető. Előnyös olyan arányt fölvenni, hogy az alkohol beömlése az erőkifejtésnek csaknem egész folyamata alatt folytonosan menjen végbe, úgy hogy utolsó részlete kevéssel azon időpont előtt használódjék föl, a midőn a feszültség minimumra szállt le, melynél a levegő erőkifejtésre már nem alkalmas. Valamely adott levegőmemiyiségben fölhalmozódott energia, illetve az általa végzett munka egyenes arányban van absolut hőfokához. Tehát jelen találmánnyal elér-