20722. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltóállító készülék

horgonyt kezdeti helyzetébe visszaviszi, úgy hogy a készülék ismét készen áll a további működésre. Ezen árammegszakitók minden (m, n, m', n', m", 11'', 111"', 11"') kontaktus vezetékével kapcsolatban vannak, úgy hogy a főáram csak ezen kontaktusokon való áthaladás után zárul. A tulajdonképeni váltóállító készülék főalkatrésze egy elektromotor, melynek két különálló (r, r') fegyverzete és közös (g) mágneses tere van (2. ábra). Érthetőség czéljából a 11. ábra a (g') mágneses teret és a sematikus átkapcsolási módot külön tünteti föl. A mint ebből kiviláglik, a főáram a motoron és (H, H') elektromágneseken való áthaladása után (T')-nél a földbe távozik, mi által az áramkör zárul. Ezen sematikus 11. ábrán az (1, 2, 3, 4) árammegszakítóknak a kontaktusok vezetékébe való kapcsolása is föl van tüntetve. Az áram pl. az (m, n) kontaktusból, illetőleg az (1) megszakítóból az (s) kontaktkeféken át a motorba, illetőleg a mágneses tér (I) tekercsébe és innen (T)-nél a földbe jut, mi mellett az (0) fegyverzet forgásnak indul. Egy mellékáram azonban a (D) elágazásnál az (R) ellenálláson és (H) elektromágnes tekercsén halad át, hogy az (i) szorítón át (T)-nél szintén a földbe jusson. A (H) elektromágnes vonzza az (A) horgonyt, mi által a (C, C') kontaktusok egyike zárul. A főáram ez által áthaladhat (D, I)', s, s' és D")-n, majd a (C) kontaktuson, az (A) horgonyon, (D3, D4, D5)-ön és a (g) mágneses mező (I) tekercsén áthaladva, (T)-nél a főidbe távozik. A többi kontaktusnál is hasonló az árammenet, csak a fegyverzet forgásiránya ellenkező. Továbbá ezen kontaktusok egy második (R') ellenállással is föl vannak szerelve, úgy hogy a váltóállítás mindig rendben megy végbe. Maga a váltóállító szerkezet a 2.. 4., 5., 6., 7. és 8. ábrákban van föltüntetve. A már említett, a 11. ábrában sematikusan ábrázolt elektromotor egy a sínek között lévő és közvetlenül a váltó mellett elhelyezett (b') tokba van zárva (2. ábra. föliilnézet); az (1) megszakítótól jövő áram (B) önműködő átkapcsolón át az előbb (s s')-el nevezett kontaktuskeféhez, végül a megfelelő dróton át a földbe jut, mi mellett az elektromotor forgásba jő. A mótor forgását, aszerint, a mint egyik vagy másik mótor volt működésben, (h) vagy (h') fogaskerékművel egy tengelyre visszük át, mely egyióíMst (A') csiga és csigakerékkel a (B) kikapcsolóu működteti; másrészt a mozgást egy rugalmas (e, ''apcsoló segélyével (7. és 8. ábra) a váltó (k., hajtótengelyével közli. A rugalmas kapcsolás ismeretes mód szerint történik, mint a 7. és 8. ábra mutatja, a kapcsolandó részek közé rugalmas anyagul két (D) rúgó van helyezve. A (B) átkapcsolót (A) csigamű működteti, úgy hogy az áram váltakozva majd az egyik, majd a másik elektromotorba kénytelen folyni, úgy hogy a váltó az áthaladás után eredeti helyzetébe visszajő. A váltóállító áll két (u u') csap körül mozogható (0 0') részből, mely részek a (b) kamrába vannak zárva. (2. ábr'a fölülnézet nyitott szekrény esetében; 4. ábra hosszmetszet, 5. ábra keresztmetszet, 6. ábra fölülnézet zárt szekrény esetében). (M) rúgó a gyors mozgást nyerő váltóállító nagy kilengését akadályozza meg. Mindkét váltórész vezetését a (v v') hasítékokba nyúló (y y') csapok eszközlik, a mozgatás pedig (q q') csavarok által történik, melyek a (k) tengelyen vannak elrendezve és melyek az (0 0') állítódarabok (3 3') csapjain megerősített (p p') anyákhoz tartoznak. A (b) szekrény megfelelő (c c') kivágással bír (6. ábra), melyen át a váltóállítók fölső részei a sínnivóba lépnek. Egy ismert szerkezetű (f) előre vagy hátrafelé hajtó mű és egy további (Z Z') hajtómű segélyével (9. ábra) egy (S) semaphort hozhatunk működésbe, mi által a kocsivezetőnek tudomására lehet hozni, hogy a váltó miként áll, úgy hogy ő azt megfelelő kontaktus létesítésével tetszés szerint átállíthatja Ezen utóbbi berendezés azonban nem tárgya a találmánynak és tetszés szerinti módon vihető ki.