20722. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltóállító készülék

A váltóállító szerkezet működési módja a következő: Ha a vágányon (1. ábra) jobbról balfelé jön a kocsi és a váltó normális helyzetében vau, azaz az egyenes sínvezeték szabadon áll, a mit az említett semaphor révén megtudhatunk és a kocsinak ezen egyenes pályán kell továbbhaladnia, akkor a kocsi vezetőnek semmi teendője nincs és egész szerkezet áram nélkül marad. Ha a kocsi azonban az elágazó vágányra akar átmenni, akkor kell, hogy a kocsivezető a megfelelő kontaktusszöget vagy kontaktuskefét kézzel vagy lábbal lenyomja, hogy az az (in' 11') kontaktussínt súrolja. Minden kocsin tudniillik két kontaktuskefe van, melyek az (m n) és (m' n') kontaktusokhoz tartoznak és a melyeket tetszés szerinti ismert eszközökkel a kontaktussínen való áthaladásakor a kocsivezető lenyom. Mihelyt a kontaktuskefe az (m' n') kontaktussíneket érinti, az áram a (2) megszakító szekrényből kiindulva, az (i') vezetéken áthalad (11. ábra) és az (R') ellenálláshoz jut, mi általegy mellékáram a (Hl) mágnest körüláramolja és az (A) horgony a (C') kontaktust zárja. A főáram azután (D")-n át az (s s') kefékhez, majd (D', C' A, D3 D4 D5)-ön a megfelelő elektromotor mágneses nézőjének (I) tekercséhez jut és végül a földbe távozik. A motor forgása által a váltó inegfelelőleg átállíttatik és egyúttal a (B) átkapcsoló ív oly helyzetbe jön, hogy a következő áramadásnál a másik motornak kell működésbe jönnie. A váltó visszaállítása kétféle módon történik: vagy a váltón éppen áthaladó kocsi vagy pedig az ellenkező irányból jövő kocsi útján. Az első esetben, tehát midőn a kocsi a sínelágazásokra futott, a kocsivezető ismét lenyomja azon kontaktust, a melynek révén a megfelelő kefe az (m'" n'") kontaktussínt érinti. Ezen esetben az áram a (4) megszakítótól (11. ábra) az (i) vezetékbe és innen (D)-nél az (R) ellenálláson át a (H) mágneshez jut, miáltal az (A) horgony a másik (C) kontaktust zárja és a főáram (D', s, s', D", C, A, D3, D4, D5 és I)-en át (T)-nél ismét a földbe jut. Miután a (B) átkapcsoló a másik motort kapcsolta be, kell hogy most ez jusson forgásba. A tekercselés azonban olyan, hogy ez az állandó irányú áramot az első motorhoz viszonyítva, megfordítja, úgy hogy a váltó eredeti helyzetébe tér vissza. Egyúttal megmutatja ezt a semaphor is. Ha az egyenes vágányon balról jobbra jő a kocsi (2. ábra), akkor a kocsivezetőnek ismét nem kell semmit sem tennie, miután a váltó már normál helyzetben van. Ha azonban a kocsi a mellékágról balról jobbra a fővágányba tér és a semaphor a váltó normál állását jelzi, akkor a kocsivezető az (m'" n'") kontaktussal áramot közöl, a váltó átállítása czéljából. E mellett az áramfolyamat ugyanolyan, mint azt előbb ezen kontaktusnál leírtuk, csakhogy az átállított (B) áramkapcsoló révén most azon motor jő forgásba, mely a váltót az elágazási irányba viszi, úgy hogy a kocsi akadálytalanúl futhat át az egyenes vágányra. A mint ebből látható, a váltót a négy kontaktussín révén tetszőlegesen állíthatjuk, minek következtében ezen a helyen a további esetek kifejtését mellőzhetjük. Ezen esetek a következők : 1. A kocsi az egyenes vágányon balról jobbra jő és a váltó nincs normális helyzetében ; (m" n") kontaktusnál áramot kell indíttatni. 2. A kocsi jobbról balra halad az egyenes vágányon, de a váltó nincseu normál állásában; (m n) kontaktusnál áramot kell indítani. Mindezen esetekben a váltó állítása önműködően és biztosan történik, miután a (B) átkapcsoló mindig azon motort kapcsolja be, mely a váltót a kívánt helyzetbe hozza. A kontaktusok a sínektől elszigetelten vannak elrendezve; az áram visszavezetését a föld eszközli, úgy hogy ezen berendezés úgy fölső, mint alsó vezetékes vasutaknál használható, anélkül, hogy a berendezésen változtatnunk kellene.