20721. lajstromszámú szabadalom • Gép szalmatokok előállítására

_ 4 -Ha már most a varrandó szalmaréteg a 17) henger alá kerül, a (62) fogasrúd is mozgásnak indul, minthogy ekkor a részben fogazott (59) fogaskerék fogai a fogasrúdba fogódzanak, a (64) fogaskerék ennek következtében forgásnak indul, a (66) megfogok a (75) zsinórjaikkal a (17) henger alá kerül, a súllyal terhelt (72) emelők fölemeltetnek és a megvarrott és folytonosan tovább mozgatott szalmaréteg a hengerre göngyölíttetik. (L. 1. ábrán teljesen kihúzva.) Ha a szalmaréteg a hengerre teljesen föltekertetett és körülvarratott, az (59) fogaskerék fogai nem fogódzanak többé a (62) fogasrúdba. A (62) fogasrúd tehát szabaddá válik és a (61)' rúgó azt az (I) nyíl irányában visszahúzhatja, ennek következtében a (64) fogaskerék is forgásnak indul és a (66) megfogok a pontozva jelzett állásukba térnek vissza (1. ábra) és a (75) kötelet az eredményes vonallal jelzett helyzetben a lesülyedt (72) emelők ismét megfeszítik. Hogy az (57) varrófonál a (76) fonalcsévékről egyenletesen tekerődzzék le és a fonál összecsomózódása, megakadása vagy elszakadása biztosan meggátoltassék, egy a gépállványon alkalmazott fonálvezetőt használunk, mely a (77) tengelyre lazán ágyazott (78) görgőből áll. Ennek oldalt egy (79) gyűrűs hornya van, melybe a (80) futósúllyal szabályozható fékemelő fogódzik. Az (57) varrófonalat először az engedékeny, a fonál mozgását követő (82) fülön vezetjük át, mely egy a (77) tengelyen lenghetően fölfüggesztett (83) kengyelen van kiképezve. Az (57) varrófonál a (78) görgőn egyszer körülfut, ezenközben bizonyos tekintetben hurkot képez és azután a gépállványon megfelelően elhelyezett füleken vezettetik a (17) formahengerbe (I., 2., 13., 14. és 15. ábra). Magától érthető, hogy annyi ily vezetőberendezést fogunk alkalmazni, ahány varrófonalunk van, illetőleg ahány varratot kell létesíteni. A gépben elhelyezendő szalmarétegek előkészítésére és hajtogatására a következő berendezés szolgál: A gép mellső homlokvégén egy (84) munkaasztal van elhelyezve, melynek oldalt kiálló, (85) hosszanti hasítékkal ellátott (86) lemeze van. Ennek hosszanti hasítékában a (87) ütköző van beállíthatóan megerősítve. A munkaasztalon egy vízszintes irányban eltolható. (88) vezető horonnyal ellátott (89) lemez van alkalmazva, melyet a gépállványon forgathatóan ágyazott (90) szögemelő indít mozgásnak. Ez a (90) szögemelő egyik végén a (89) lemezzel, másik végén pedig a lefelé nyúló (91) rúddal csuklósan van összekötve. A (91) rúd alsó vége az állványban forgathatóan ágyazott (92) lábítóval van összekötve, melyet oldalt alkalmazott (93) rugók tartanak állandóan a fölemelt helyzetben. Közvetlenül a (89) sín mellett egy fogantyúval ellátott (96) feszítősín lehet rögzítve és pedig, hátsó végén a (97) fejes szögecs alá fogódzó, nyitott (96) hasíték segélyével, mellső végén pedig a (98) és (99) rögzítő orrok között, melyek közül az első a munkaasztalon mereven van megerősítve, az utóbbi pedig csuklósan van ahhoz kapcsolva ós a (100) rúgó által a (98) orral állandóan párhuzamos helyzetben tartatik. A (95) feszítősín mellett a munkaasztalban egy (101) hosszanti horony van kiképezve, melybe egy fogószerű kapocsnak sín gyanánt kiképezett, (103) fogantyúval ellátott (102) szára fogódzik. A másik (104) | szár, melynek ugyancsak fogantyúja van, hátsó végén egy (105) üreggel van ellátva, melybe a (102) szár alsó végéhez csatlakozó (106) záróhorog fogódzik, mikor a kapocs elzáratik (1—7. ábra). A bevezető berendezés kezelése, illetőleg a gép táplálása és a gép működése a következő módon megy végbe. A kellő hosszúságra levágott szalmaszálakat a (84) munkaasztalra rakjuk, megfelelően megmunkáljuk és egyik végükkel a (87) ütközőre nyomjuk, úgy hogy a kellő hosszúságban terüljenek el a (89) hajtogató síntől és végeikkel egy egyenesbe essenek. (4. ábra). Ezután a (95) feszítősínt a hátsó, hasítékos végével a (97) fejes szögecs alá toljuk, az ez alatt fekvő szalmaszálakat a j (84) munkaasztalra szorítjuk és a (95) sín ! mellső végét az által, hogy azt a (98 99)