20721. lajstromszámú szabadalom • Gép szalmatokok előállítására
tésével a (23) csúklósdarabot és a (21) kétkarú emelőt kikapcsolja és a (29) tüexczenter mindaddig, míg a (19) görgő a (18) exczenterfölületről újból az (5) kerék sima fölületére nem esik, nyugalomban marad. A (29) tűexczenter (30)-nál az (1) állványban vezetett (31) kerettel van csúklós kapcsolatban, mely a fölső (32) keresztsínen az ismeretes (33) nyelves tűket viseli. Ezeknek a tűknek a száma a tokon létesítendő varratok számával egyezik meg. A (33) tűk a (17) formahengerbe a (34) nyílásokon nyúlnak be, melyek fölött, mikor a túk fölfelé mozgásukat még nem fejezték be teljesen, a varrófonalak kifeszíttetnek, még pedig a (35) fonálvezetőcsapok közvetítésével, melyek a (17) formahengerben tengelyirányban eltolhatóan ágyazott (36) sínekre vannak szerelve, míg a fonál végét a fonálfogó tartja fogva (8. és 9. ábra). A (36) sín hátsó végén egy (38) csapot visel, mely a (39) villában foglal helyet. Ezt a villát az állványon (40)-nél forgathatóan ágyazott (41) emelő fölső vége képezi. Eme emelő alsó, ugyancsak villásan kiképezett vége a gépállványban vízszintesen ágyazott (43) sin (42) csapját fogja körül. A (43) sín másik végén a (45) karmantyú (44) exczenterhornyába fogódzó (48) görgőt viseli. A (45) karmantyú a (20) tűexczenterrel van mereven összekötve és ugyancsak lazán van a (2) haj tó tengelyre fölhúzva, úgy hogy a két mechanizmus mozgását egyidejűleg kezdi meg és végzi be. A kellő pillanatban ide-oda mozgó és a (37) fonálfogót viselő, ugyancsak a (17) formahengerben tengelyirányban eltolhatóan ágyazott (47) rúd mozgását az idézi elő, hogy ennek hátsó (48) vége egy (49) kétkarú emelővel csuklósan van összekötve, mely emelő szabad vége egy (50) görgőt visel, ezt pedig a (49) emelőre ható és másik végét az állványon megerősített (51) rúgó állandóan a (7) melléktengelyre ékelt (52) excenterfölületre szorítja (1. a 2. és 3. ábrát). A (37) fonálfogók a (47) rúdon megerősített (53) fogópofákból és a mozgatható, az (54) rugók hatása alatt álló (55) fogópofákból állanak. Ezek a mozgatható (55) fogópofák görbített (56) emelőkké vannak kiképezve, melyek akkor, mikor a fogópofák az (57) fonál felé mozognak, az (58) hüvelyk mentén csúsznak és ezenközben kinyílnak, a fonalat körülfogják, ellenben az (58) hüvelyk elhagyásánál ismét záródnak. Mikor a (47) rúd a (37) fonálfogókkal visszafelé mozog, a mozgatható (55) fogópofák görbített (56) emelőket képező végei az ebben az irányban kitérő (58) hüvelykek fölött elcsúsznak és mindaddig a záró helyzetben maradnak, míg egy tok meg nem varratott ós a fonalat az (x) ollók (12. ábra) el nem vágták, illetőleg az ezután varrandó tokhoz szükséges fonalat a fogók meg nem fogták. Az (58) hüvelyek rugók hatása alatt állanak és ha az (56) fogópofák fölöttük elcsúsztak, ismét a függélyes helyzetükbe térnek vissza. (6-11. ábra.) Hogy a varrandó szalmaréteg varrás közben a (17) formahengerre feküdjék, a következő berendezést használjuk. A (7) melléktengelyen egy részben fogazott (59) kerék foglal helyet, mely a gépállványban vízszintes irányban eltolhatóan ágyazott és a (61) rúgó hatása alatt álló (62) fogasrúdba fogódzik. A fogasrúd fölső (63) fogsora a (64) fogaskerékbe fogódzik, mely a (12) rostélyon forgathatóan ágyazott (65) tengelyre van ékelve. Ezen a (65) tengelyen két ívalakú (66) megfogó van fölhúzva, ezek pedig a (67) zsinórcsigával vannak fölszerelve. Eme csigák íölött egy megfelelő erősségű, tetszőleges alkalmas anyagból készült végnélküli zsinór vagy vékony (75) kötél fut, mely első sorban a rostély között alkalmazott (68) görgő fölött van vezetve és azután néhányszor a (70) görgők fölött fut. melyek a (7) melléktengelyen vannak alkalmazva és csavarmenetszerű (71) zsinórvezető hornyokkal ellátva (1—3. ábra). A (69) görgők a (72) emelők szabad végein forgathatóan vannak ágyazva, melyek a (73) csapokra vannak a gépállványban ágyazva és (74) súlyokkal terhelve. A (72) I emelőknek az a czéljuk, hogy a (75) zsinórt | vagy kötelet állandóan megfeszítsék (1. ábra).
