20719. lajstromszámú szabadalom • Újítás marólugoknak és ammoniáknak közvetlenül elektrolyzis útján való előállítására szolgáló eljárásokon

— 9 — tén, közönségesen fölülről lefelé menő irány­ban növekvő és általában a fölhasznált áram­erősség szerint többé-kevésbbé széles zónát képez, mely az elektrolytsók savainak erős­sége szerint gyöngén savanyú vagy többé kevésbbé erősen savanyú reakcziót mutat. Az elektrolyzis első stádiumának végéig az elektrolytnek túlnyomóan savanyú jellege az anódtérben lassanként mégis csökken, amennyiben a savanyú iónok, annak követ­keztében, hogy az iónizaczióba kezdő anóda­fémmel elektroneutrális oldhatatlan, illetve nehezen oldható sókká egyesülnek, az elek­trolytből kiválanak és ehhez képest termé­szetesen a szabad, túlnyomó mennyiségű bá­zisok speczifikus hatása egyenértékűen (aequi­valens) és mindig erősebben érvényesül elek­tronegativ disszocziácziótermékük, a hydro­xyl-ionok eltávozása folytán. A mint már megjegyeztük, a marólúgok lebocsátása is a friss sóoldatoknak egyidejű utántöltése alkalmával az elektrolyt reak­czióállapotában semmiféle lényeges válto­zás nem történik. Az elektrolyzis kezdeti stádiumának tartama alatt a katódtérben fölhalmozódó szabad fémionok (kationok) az elektro-neutrális, vagyis a még szét nem választott sómolekulákat és a még jelenlévő indifferens organikus anyagokat, tehát az úgynevezett nem elektrolyteket fölülről le­felé nyomják és a katódtérből lassanként kiszorítják, úgy hogy ezek lassanként a két elektród közti zónában, ahol a szűrő van, valamint az anód alatt gyűlnek össze. IV. Az áram. Az áramerősség a katódföliilet egy • m-ére rendesen csak 10 Amp.-t, míg az anódfö­lület egy • m.-ére 20—50 Amp.-t tesz ki; az áramerősséget tetszésünk szerint kétsze­resére vagy többszörösére is fokozhatjuk, azonban mégis általában sokkal jobb csak mérsékelt áramerősséggel dolgozni. A fürdő feszültsége magától érthetőleg ennek vezetőképessége, a fölhasznált elek­tródafémek, áramerősség stb. szerint többé­kevésbé különböző és különösen az elektro­lyzisnek már többször említett első stá­diumában, egyes anyagoknak az oldatból való kiválása folytán megegyező, ha arány­lag csekély ingadozásoknak van is alávetve és azután az elektrolyzisnek további folya­mában általában állandó (constans) marad. A fürdő feszültsége közepesen legföljebb 1—2 voltot tesz ki. Tekintetbe kell itt venni, hogy egyes esetekben, nagyon tisztá­talan elektrolytsók, leginkább sok ipari melléktermék és hulladék, pl. a répainelassz használása alkalmával, melyekben t. i. az alkáliák, illetve földalkáliák sói többé­kevésbé nagy mennyiségben az úgyneve­zett nem elektrolytek, pl. czukor által van­nak eltisztátalanítva, a fürdő feszültsége 5 voltot, de még többet is tehet ki, a meny­nyiben a nem elektrolyteket teljesen vagy majdnem teljesen szét nem választott, elektro-neutrális molekulák képezik. V. A munkamód. Az üzem megindítása czéljából először (el és tl) csapokat elzárjuk, (pl) csapot pedig kinyitjuk, ezután az elektrolytsók oldatát addig engedjük (c) csövön át be­áramolni, míg (s) hordó, (p) cső és az elek­trolyzáló tartány annyira megtellenek, hogy a folyadék tükre (b és c) részek fölső széle alatt körülbelül 50 mm.-nyire emelkedik. A sóoldatban lévő esetleges föl nem oldott anyagokat, pl. a tisztátalanságokat stb. (dl) szűrő a katódtértől lehetőleg távoltartja és ezen anyagok fajsúlyuk és föloszlatásuk szerint lassan vagy gyorsabban a fenékre ülepednek. Mihelyt most az áramkört bezárjuk, vagyis (h és kl) elektródaszalagokat egy .áramforrással fémes áramvezető segélyével összekötjük, az elektromos áram hatása kö­vetkeztében az anódfém «ionizacziója» meg­kezdődik vagyis a szabad pozitív elektro­mossággal (+E) megtöltött anódfém pozi­tív ionok alakjában föloldódik és természe­tesen az áram irányában, tehát a katód felé az oldószerben tovanyomul. Míg azon­ban a tulajdonképeni elektrolytsóknak, pl. + + + ++ + a K, Na NH4 Ba, Sr stb.-nek a (b) katódtér felé nyomuló és ott fölhalmozódó szabad fémionjai (kationjai) szabadon maradnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom