20719. lajstromszámú szabadalom • Újítás marólugoknak és ammoniáknak közvetlenül elektrolyzis útján való előállítására szolgáló eljárásokon
- ló -addig az anódfémek szabad ionjai már keletkezésük után hosszabb vagy rövidebb idő múlva elektromos töltésüket elvesztik; az utóbbiak tehát útjokban nem jutnak el a katód környezetéig, hanem már haladásuk kezdetén, illetve rövid út megtétele után, tehát még az anód fölületén vagy többé-kevésbbé ennek közvetlen közelében az elektrolytsóknak negativ elektromossággal megtöltött ionjaival (anionok) elektroneutrális (+) molekulákká egyesülnek, melyek az elektrolytben oldhatatlanok, illetőleg nehezen oldhatók. Világos tehát, hogy ezen vegyületek nem közvetlenül az anódhoz tapadva válnak ki, hanem ettől bizonyos, ámbár aránylag csekély távolságban keletkeznek. Az anódfémek tahát, mint bázisok lépnek ezen vegyületekbe és ezen utóbbiak természetesen az illető anódfémek és savak minősége, valamint ezek összetételének viszonya szerint nagyon különböző színűek lehetnek. Ezen oldhatatlan, illetve nehezen oldható sók nagy fajsúlyuk folytán — a rajzban pontocskákkal jelölve — finom szemcsékben és por vagy többnyire pehely alakjában lavinaszerűen az anód fölületéről leporlódnak (p) csövön át a fürdő aljába, a hol is (s) hordó (sl s2) szűrő fenekén állandóan szaporodó (s3) csapadék alakjában fölhalmozódnak. Az elektrolyzis alatt tehát az anódon a következő két folyamat létesül: a) mint primér folyamat az anódfém ionizácziója és b) mint szekundér folyamat a föloldott anódfémnek oldhatatlan, illetve nehezen oldható sók alakjában való ismételt kiválása. A primér folyamat a következő módon történik : Azon erős savak szabad (E)-vel megtöltött ionjai, melyek az anód gyanánt alkalmazott fémmel könnyen oldható neutrális vagy savanyútokat képeznének, pl. a savképző S04 , NOs , C10s , Cl stb. egyesülnek az anódfémnek szabad (-f- E)-vel megtöltött ionjaival és ezáltal elektromosságukat equivalens mennyiségben kölcsönösen kiegyenlítik. Az így képződő neutrális vagy savanyú sók, melyek természetesen nagyobb fajsúllyal bírnak, mint a tulajdonképeni elektrolytsók. az oldószerben azonnal föloldódnak, ennek következtében többé-kevésbé elektrolytikailag szétbomlanak és rétegekben az anódfölületre kezdenek visszaáramlani és ettől eltávolodni, úgy hogy közvetlenül az anódfölületen ezen könnyen oldható sók többé-kevésbbé keskeny zónája áll elő. A szekundér folyamatot a következő körülmények idézik elő: A katódtérben a primér folyamat következtében az elektrolyzis kezdeti stádiumában mindig több szabad bázis halmozódik föl, melyek elektrolytikai disszocziácziójuk alkalmával növekvő mennyiségben szolgáltatják a szabad OH ionokat. Ez utóbbiak az anódot körüláramló sózóna szabad ionjaival oldhatatlan, illetve nehezen oldható bázissókká egyesülnek. Ezenkívül természetesen az elektrolyt, pl. tisztátalan elektrolytsók keverékének alkalmazása esetén gyöngébb savak, pl. a C03 savgyök, CN stb.-nek iónjait is tartalmazhatja, melyek különben is már az anódfémmel oldhatatlan, illetve nehezen oldható sókat képeznének és így minden további vegyülés nélkül mint oldhatatlan, illetve nehezen oldható sók válnak ki. Hogy azonban az oldhatatlan, illetve nehezen oldható sók ne közvetlenül az anód fölületére tapadva váljanak ki és ne fészkeljék meg magukat ezen kristályalakban, miáltal az elektrolyzis folyama természetesen zavartatnék, hanem mindjárt keletkezésük után az anód fölületéről ismét könynyen fölszabadulhassanak, a tulajdonképeni elektrolytsóknak épen jelen találmánybeli eljárásnál, melynél főleg konczentrált fürdőket használunk, vagy kizárólag erős savak sóinak kell lenni, melyek a fölhasznált anódfémmel könnyen oldható neutrális vagy savanyú sókat képeznek, vagy a gyönge savak sóinak, melyek az anódfémmel oldhatatlan, illetve nehezen oldható sókat képeznének, az elektrolyt sókeverékében csak többé-kevésbbé csekély mennyiségben szabad jelen lenniök, szabály szerint vízmentes sókra vonatkozólag legföljebb csak 10°/o-
