20695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különböző szinű elektromos fény előállítására

- 13 -A fényív fokozatosan melegíti a higanyt, mindaddig, míg az utóbbinak hőmérséklete közel a forrpontig emelkedik s ekkor a fényív föntartására rendelt áram feszültsége tetemesen csökkentetik s ezen czélból pl. a cső bal oldalánál egy ellenállást hozunk a kondenzátorral multiplikáló kapcsolatba, míg jobb felől szintén egy ellenállást iktatunk be, multiplikáló kapcsolatba hozva az önindukczió-tekerccsel. Az ellenállásoknak önindukczió-tekerccsel vagy a kondenzátorral való multiplikáló kapcsolata csökkenti a reaktív hatást, minek következtében a fázisok háromszöge, mint ez a 16. ábrán látható, összeesik, úgy hogy a háromszög (E4 E5 E8) lesz s később teljesen megszűnik és ha a lámpa rendes üzemét eléri, a fényív (D6) saroktól közvetetleniil (D7) sarokhoz nyúlik s a központi (D4) elektróda a gyakorlatban számításon kívül marad. Ha valamely véletlen, pl. igen erős légáramlat folytán a cső egyik ágában az elektróda lehűttetnék, a fázis háromszög ismét kiterjeszkedik, a volt-feszültség emelkedik és a lámpa önmagát önműködőlég ismét megindítja. Az áram tehát minden körülmény közt kényszeríttetik a lámpán áthatolni és automatikusan szabályoztatik. Mint a föntiekből kitűnik, a találmánybeli indítókészűlék tökéletesen önműködő, pillanatnyilag működik és kézzel való szabályozást nem igényel. A kondenzátornak és az önindukczió tekercsnek ellenhatása az ismert formulák szerint egymással a kellő viszonyba hozandó, a miben azonban valami különös pontosság egyáltalában nem föltétlenül szükséges. Különben pedig sem sorosan kapcsolt ellenállások, sem más biztosítószerkezetek nem szükségesek s mindamellett a haszonhatás igen nagy. A mi a 14. ábrát illeti, mint látható, a cső itt is fordított (U) alakú, (B)-vel van jelölve, alsó részének közepénél (D4) sarokkal bír, két (G1 G2) kondenzkamrával van fölszerelve, hol az utóbbiak tartalmazzák (D6 D7) elektródákat is, melyek, mint a nevezett ábrán jól kivehető, gyűrűalakú keresztmetszettel vannak kiképezve. (B) cső (N8) alaplaphoz van erősítve, mely utóbbi külső (N12) burkolathoz csatlakozik s a fölső (N6) süveg (E4 és E5) sarkszorítókkal van fölszerelve. (B) csövet (N13) védőburkolat tartja helyén, egy (N14) alátéttárcsa közbeiktatásával. (4) kondenzátor és (5) önindukczió-cséve (N6) süvegre vannak függesztve s elrendezésük azonos a 13. ábrán föltüntetett sémával. Ezen lámpa működési módja az előadottakból világosan megérthető s annak itt újból való leírása fölösleges volna. A 15. ábrán egy pyro-elektrolytikus lámpa van bemutatva, mely szintén a találmány szerint van szerkesztve. (Q) egy fémoxydból készített rúd, hol a fémoxyd akár tisztán, akár keverék gyanánt alkalmazható, mint az minden szakértő előtt ismeretes. Ezen rudat egy központi (6) és két, oldalsó (7 8) támaszok tartják. (7) oldaltámasz (E6) sarokkal, míg (8) oldaltámasz (E9) sarokkal áll vezető kapcsolatban. (4) kondenzátor és (5) önindukczió-tekercs sorosan vannak kapcsolva és a közös ponttól egy vezeték a középső (6) támaszhoz nyúlik. Természetesen ezen lámpa fordított helyzetben is fölfüggeszthető, valamint üveggolyóval is fölszerelhető, ha kívánatos, mint ez a 13. ábránál látható. A lámpa üzembehelyezésének kezdeténél (Q) rúd csak csekély mennyiségű, vagy épen semmi áramot nem vezet, mivel tudvalevőleg nagy ellenállással bír, minek következtében az áram feszültsége a kondenzátoron és az önindukczió-csévén át tetemes értékre emelkedik mindaddig, míg végiil a nagy feszültség az áramot átkényszeríti (Q) rúdon. Ezen hatás külső melegítéssel segíthető elő, ha kívánatos. A mint az áram (Q) rúdon hatol keresztül, a fázis-háromszög összelapul és a feszültség csökken, mint ez a 16. ábrán látható. A lámpának ezen kiviteli alakjánál, valamint a föntebb ismertetettnél is, lehetséges a fényívnek az egyik oldalról való megindítása és a volt-feszültségnek a másik oldalon való redukálása. Ha (Q) rúd hosszú és vastag, úgy csak egyik végénél fog vilá-