20629. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok elektrolizálására
a 4. ábra az 1. ábrához tartozó keresztmetszet nagyobb méretben ábrázolva. A berendezés lényegében véve tetszőleges számú, egymáshoz igen közel eső és egymással párhuzamos (b) csatornából áll, melyek ellenálló, az elektromosságot szigetelő anyagból, így ebonitból, üvegből, porczelláuból, márványból, szilárd szénhydrogénekből stb. készül. A csatornák egy síkban vannak elhelyezve és legczélszerűbben de rékszög keresztmetszetűek. Mindegyik csatorna a két végén el van zárva és az egyik végén a (d) elvezető csővel összekötve. Az elektrolizálandó folyadék, illetőleg sóoldat a csatornába annak kezdetén jut be, egész hosszán végig folyik és végül a (d) csövön át távozik. Az 1—3. ábrán egy berendezés látható, melyet kilencz ily egymás mellett fekvő csatorna képez. Ily berendezéseket legczélszerűbben egymás fölött lehet elhelyezni, úgy hogy az egyik csatorna (d) elvezető csöve egyúttal a másik mélyebben fekvő (b) csatorna tápláló csöve legyen, mint az a 2. és 3. ábrán látható. A találmány jobb megmagyarázhatása czéljából a 2. és 3. ábrán egy elektródás és egy elektróda nélküli berendezés váltakozik. Az egymás mellett fekvő csatornák száma változó lehet, ha szokásos (100 volt) feszültségű áramot használunk, a csatornák száma legczélszerűbben 2255 voltos berendezés nek 12 csatornája van, az 1—3. ábrán látható berendezés mintegy 40 volt feszültséget igényel. A feszültség az elektrolizálandó sóoldat töménységével változik és csatornánként mintegy 5 volt lehet (5°/0 -os oldat esetében). A csatornák mérete változó lehet, szélességük czélszerűen nem nagyobb, mint 1 cm., mélységük 15 cm., míg hoszszúságuk mintegy 30 cm. lehet. Az 1—í. ábrán látható berendezésnél a csatornák tömör lemezbe vannak vájva. Az elektrolyt áramlásának irányát nyilak jelzik (2. ábra). A (platinából készült) elektródák a csatornákban a 4. ábrán látható módon vannak elhelyezve. Ezeket az elektródákat vékony platinalemezek (5. ábra) képezik, melyek a csatornák falaiba oly módon vannak elhelyezve, hogy fölváltva érjék a csatornák hosszanti oldalait. Eme platinalemezeknek, melyek kettős sarldtású elektródák gyanánt szerepelnek, egyik sajátsága az, hogy egyik oldaluknak, mely kathoda gyanánt szerepel, fölülete jóval kisebb, mint az anóda gyanánt szereplő oldaluké, mely az 5. ábra szerint derékszögű négyszög alakú, míg a kathodát képező oldaluk ujj alakú toldat gyanánt van kiképezve. Ismeretesek ugyan oly berendezések, melyeknél az elektródák szigetelő, folyadékot át nem bocsátó falakon mennek át és az egyik oldalukon anóda, a másik oldalukon kathoda gyanánt szerepelnek, azonban ezeknél a berendezéseknél az elektrolizálandó folyadék nem alkot folyadékcsíkokat, mi ezért újnak tekintendő és lényeges előnyökkel járó momentumot képez. Alinak következtében, hogy az elektrolizálandó oldatot keskenj-, kis keresztmetszetű csatornákban vezetjük, melyben az nagy sebességgel mozog, oly eredményeket érhetünk el, minőket eddig elérni nem sikerült és melyek a fehérítő folyadéknak ily úton való gyakorlati előállítását lehetővé teszik. Hogy az elektrolit elbontása könnyen végbe mehet, annak oka az, hogy a csatornákban lévő elektródák egymástól csekély (2-5—5 mm.) távolságban alkalmazhatók, a nélkül, hogy rövid zárástól tartani kellene. Tehát az elektrolitikus berendezés ellenállása egyrészt igen csekély, másrészt pedig a gyors áramlás miatt attól sem kell tartani, hogy az oldatból egyes anyagok kiválnak. Ha pl. 10°/0 -os konyhasóoldatot elektrolizálunk, úgy hogy a csatornán perczenként 1 lit. oldat folyik át ós ha az áram feszültsége csatornánként 4-5 volt, 1% ható chlórt tartalmazó fehérítőoldat előállításánál a hatásfok 75°/0 . Ha 6°/0 -os sóoldatot alacsony hőmérsékletnél elektrolizálunk, mely oldat ugyanavval a sebességgel áramlik ós ha az áramfesziiltség 5 volt, a hatásfok, ha a fehérítőoldatnak 7—8% ható chlórt kell tartalmaznia, ugyancsak 75°/0 . Az elektromos áramot az egyik szélső
