20629. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok elektrolizálására

— 3 — csatornába merülő elektródánál vezetjük be és azután sorra vezetjük át a szomszédos elektródákba merülő csatornákon, liogy a legutolsó csatornába merülő elektródánál vezessük el a berendezésből. Mindegyik csatorna platinalemezei tehát a szomszédos csatorna lemezeivel lánczolatosan vannak kapcsolva. Ha több berendezést lépcsőzetesen kapcsolunk össze, ezeket a b3rendezéseket az áramforrásba párhuzamosan kapcsoljuk be. A 6. és 7. ábrán a találmány egy más kiviteli módozatának fölülnézete, illetőleg az x—y vonal szerint vett keresztmetszete látható, melynél a párhuzamos csatornákban fekvő vékonv (c) platinalemezek keresztmetszete Z-alakú, azok alsó részét az elektrolit födi le, míg azok fölső része a szabad levegőre nyúlik és lefelé hajlított végével a következő csatornában lévő elektrolitbe merül. Ha az összes csatornák elektrolittel meg vaunak töltve, mint az a 7. ábrán látható, akkor a két szélső platinalemezhez egy elektromos áramforrás két sarkát kapcsoljuk, úgy hogy az áram a legszélsőbb bal platinalemezbe lép be, ebből a sóoldaton át a következő platinalemezhez megy, míg végül a legszélsőbb jobb platinalemezen távozik el. Mindegyik platinalemez ekkor az alsó részén anóda, a fölső részén kathoda gyanánt szerepel. Mikor az elektrolitikus elbontás a kellő fokig befejeződött, a folyadékot a csatornákból elvezethetjük és friss sóoldattal helyettesíthetjük. Kényelmesebb azonban, ha a sóoldatot a csatorna egyik végénél állandó áramban bevezetjük és a másik végénél hasonló módon elvezetjük, az elektromos áramot pedig ugyancsak állandóan vezetjük át a készüléken. A 6. ábrán az egyes csatornák tápláló vezetékeit (d), elvezető vezetékeit (e) jelzi. Azt az irányt, melyben az oldat folyik, nyilak jelzik. Előnyös-, ha a platinalemezek egyik oldala csipkézve van, mint az a 10. ábrán és részben a 6. ábrán is látható. Ennek következtében sok anyagot takarítunk meg és a fejlődő gázok elszállását is megkönnyítjük. A folyadék-fölszíunek a csatornákban való helyes beállítása által a berendezés ellenállását is könnyen j szabályozhatjuk és a csipkéken végbemenő i reákcziót, illetőleg az ellenkező nevű elektródán képződött termény visszaalakítását is korlátozzuk. Ily berendezés segélyével, melynek platina elektródáinak súlya 1 kg., óránként két kilowatt áramfogyasztás mellett fél kg. aktiv chlórt lehet előállítani. A platinadarabokat nemcsak derékszögű négyszög, hanem kör alakjában is ki lehet képezni, mint az a 8. ábrán látható, mely ábra egyúttal azt is mutatja, hogy a csatornákat nem kell egy darabból készíteni, hanem több különálló darabból is lehet összeállítani. A 9. ábrán látható keresztmetszetnél a platina (grafitszén) elektróda alsó része derékszögű négyszög, fölső része körív alakjában van kiképezve. A 6 10. ábrán látható kiviteli módozatnál a csatornák egy vízszintes síkban fekszenek. Ez azonban a föntebb jelzett czél elérésére nem szükséges, mert a csatornákat lépcsőzetesen, de ismét párhuzamosan és lehetőleg egymás közelében helyezhetjük el, mint azt a 11. és 12. ábrán ábrázoltuk. A folyadék, mely a legfölső csatorna bal végén áramlik be a berendezésbe és a legalsó csatorna jobb végén távozik el, a nyilak irányában áramlik. Ennél a kiviteli módozatnál nincs mindegyik csatornának külön be- és elvezető csöve az elektrolit elvezetésére (6. ábra), hanem ugyanaz az oldat, mely a legfölső csatornába befolyik, az összes csatornákon átfolyik és végül a legalsón távozik. Az elektromos áram a legmélyebben fekvő csatornánál jut be a készülékbe és a legmagasabban fekvő csatornánál távozik abból, úgy hogy az áramlásának iránya a folyadék mozgásirányára épp úgy, mint a 6—10. ábránál, merőleges. A folyadékáram sebességének változtatásával és az elektromos áram áramerősségének megfelelő megválasztásával az elektrolizált sóoldat fehérítő erejét tetszés szerint változtathatjuk. A sóoldatot ebben az esetben annál konczentráltabb alakban hasz-