20623. lajstromszámú szabadalom • Mágneses szétválasztásra szolgáló eljárás és berendezés

— 2 -lemeze van, mint a hány mágnest alkalmazunk s mindegyik lemez vezetőleg van a hozzátartozó mágnessel összekötve, míg az áramot az átkapcsoló összes lemezeivel, ugyanazon forgási irány mellett egymásután vezető összeköttetésbe kerülő csúszókontaktusok (kefék) vezetik be, illetve ki. Ennek folytán sorban az összes mágnesek ki lesznek egy időre az áramkörből kapcsolva, a nélkül, hogy az áram tulajdonkép megszakadna s erre sarkaik ellenkezővé válnak, ugy hogy nemcsak a mágneses mező, hanem a sajátlagos áramgörbe is, alakját azért állandóan megtartva, lassanként körülvándorol a forgástengely körül. Nevezetesen a görbe kezdőpontja fokozatosan mindig egy mágnessel halad előre s ennélfogva az egész görbe is, alakjának megtartása mellett, mivel az előrehaladás ós sarkátváltozás valamennyi pontból a sodrony-tekercseléseknek és a sokszoros átkapcsoló, illetve a kefék segélyével történő kontaktus-átkapcsolásoknak megfelelő módon egyszerre megy végbe. Az eddig ismeretes eljárásoknál vagy csupán egyen-, vagy csak váltakozó-árammal dolgoztak, míg jelen eljárásnál közömbös az áram milyensége. Az áram a forrástól a sokszoros átkapcsolón keresztül a mágnesekhez halad s ezektől ismét vissza a forráshoz, állandóan ugyanazon irányban, | míg a mágnes-tekercsekben követett iránya a megfelelő helyeken azonnal megfordul, mihelyt a csúszó-kontaktusok egy lemezzel odább haladtak, a mennyiben a tekercseléseknek az áramhoz viszonyított kezdete és vége, vagyis az áram be-, illetve kilépése hírtelen föl lesznek egymással cserélve. Azonban ez a fölcserélés, illetve az áram irányának a tekercsekben való megváltozása nem oly gyors s nem oly gyakori az időegység alatt, mint váltakozó áramnál, hanem az áram iránya bizonyos, érzékeink, pl. szemünk által észrevehető időtartam alatt ugyanaz marad, azután pedig éppen olyan hosszú időre ellenkezővé válik és így tovább. A mágnes-térnek s ezzel együtt az anyagoknak egy bizonyos irányban való vándorlása kétféle módon hozható létre, t. i. vagy a mágnesek és a sokszoros-átkapcsoló helytállóak, míg a kefék és árambevezetők forognak. vagy az utóbbiak maradnak helyükön s a mágnesek a sokszoros-átkapcsolóval s az ezen részeket összekötő sodrony-rendszerrel együtt forognak. Utóbbi berendezés czélszerübb azon készülékeknél, melyeknél a mágnesek dobvagy karika alakban körben vannak elrendezve, míg az előbbi inkább azon esetekben alkalmazható, midőn a mágnesek csupán ívalakban, vagy egymás után egy sorban vannak elrendezve. A mellékelt I. rajzlap 1—6., s a 11. rajzlap 7—11. ábrái az eljárás kivitelére szolgáló berendezés különböző foganatosítási alakjait mutatják. Az elektromágnesek egy vaslemezre vannak erősítve, mely vagy koszorú-alakú (I. és 7—11. ábrák), vagy részben egyenes, de ferde irányú, részben ívalakú (2. ábra), vagy pedig csupán csak egyenes, de ferde irányú (3. ábra). Valamennyi mágnes szigetelt rézhuzallal vau tekercselve s egymás után kapcsolva, úgy hogy zárt áramkör keletkezik. A mágnesek úgy vannak tekercselve és egymással összekapcsolva, hogy mint a 6. ábra vázlatosan mutatja, ha (Ml) északi mágnességgel bír, akkor (M2) délivel; (M3) ismét északival stb. vagy megfordítva. Minden egyes mágnes tekercselésének kezdetétől és végétől (dl d2 stb.) összekötő huzalok vezetnek a kollektorhoz, melynek fölületén éppen annyi egymástól elszigetelt (11 12 stb.) lemez van elrendezve, a hány mágnes van, úgy hogy pl. (dl) huzal (Ml) mágnestől (11) lemezhez, (d2) huzal (M2) mágnestől (12) lemezhez stb. vezet. Az elektromos áramot a kollektor kerületén egymással szemben fekvő két kefe-rendszer vezeti az elektromágnesekhez s ily módon két, rövidre zárt áramkör keletkezik. Az 1. ábrán bemutatott berendezésnél az egymás után kapcsolt (Ml M2 stb.) elektromágnesek az (A) tengely körül forgó, koszorú-alakban elhelyezett rendszert alkotnak, a