20623. lajstromszámú szabadalom • Mágneses szétválasztásra szolgáló eljárás és berendezés

2. ábván az (M7—MIO) elektromágnesek rendszere fönt egy lefelé nyitott ívet képez s ezen ív fölszálló végéhez csatlakoznak a ferde síkban elhelyezett (Ml—M6) elektromágnesek, a . 3. ábrán bal felől oldalról nézve, illetve metszetben, jobb felől elülről nézve ugyanazon elrendezés van ábrázolva, mint a 2. ábrán, azonban a helytálló (M7—MIO) mágnesekből alkotott ív helyett fölül egy forgó (M) mágnes-gyűrű, továbbá egy valamennyi mágnes körül vonuló végnélküli (G) szalag van alkalmazva, a 4. és 5. ábrák a 3. ábrán x —x, illetve y—y irányban vett metszeteket mutatnak, a (j. ábrán a 2. és 3. ábrán lévő elrendezésre vonatkozó kapcsolás van vázlatosan föltiintetve, hol is a helytálló mágnesek sarkait forgása közben ellenkezőre változtató szerkezet berendezése balról a collectoron keresztül vett hosszmetszetben, jobbról keresztmetszetben van ábrázolva. A folyamat azonban mindegyik berendezésnél ugyanaz. A (T) tölcséren (vagy bármely más megfelelő adogató-készüléken) keresztül föltöltött anyagból a durva, szabad s nem mágneses részek, mint pl. salak, föld, kövek stb. azonnal lehullanak az alátolt (Al) edénybe, mely az elektromágnessor alsó, fölszálló végénél van elhelyezve, míg a mágneses részek, a közzéjtik szorult vagy szilárdan rájuk tapadó finomabb tisztátalanságokkal együtt egyelőre fölfelé vándorolnak a rendszer legmagasabb pontjához s onnan lefelé, miközben az elektromágnesek folytonos ki- és bekapcsolása, valamint sarkaiknak folytonos váltakozása következtében a már föntebb is említett bukdácsoló s görgő mozgást végezik s ez alatt a tisztátalan részektől mindinkább megszabadulnak, mivel azok részint (Al) edénybe hullanak vissza, vagy pedig ott távolíttatnak el, iiol a mágnes-rendszer által képezett ív, vízszintes átmérője alatt, visszafelé kezd gördülni. hol aztán (A2) edényekben fölfoghatok, míg a mágneses részek a visszahajló mágnes-ívet tovább követve, csak ott fog- | nak lehullani, a hol ezen ívnek vége van, ! vagy pedig a hol a mágneses hatást bármily módon megszüntetjük s ott (A3) edé: nyekben gyűlnek össze. Ha szükséges, alkalmazhatunk (Hl H2) választó-falakat, deszkákat vagy csúsztatókat is. Magától értetődik, hogy ezen eljárás és berendezés alkalmazása által nemcsak a vas választható el a teljesen közömbös anyagoktól, mint kövektől, salaktól, földtől hanem el lehet választani a különféle anyagokat is, pl. érczeket egymástól több részletben, a szerint, a mint az anyagok egyike vagy másika többé vagy kevésbbé mágneses. A mágneses hatást a mágnes-koszorú alsó részén többféle módon lehet megszüntetni, pl, egy vagy több mágnesnek az áramkörből való kikapcsolása (I., 2. és 6. ábra), vagy egy (G) végnélküli szalag alkalmazása által (3. ábra), mely ott, a hol a mágnesektől eltávozik, egyúttal a föltöltött anyagot is oly módon távolítja el, hogy azokra a mágnesség ne gyakorolhasson hatást. A mágnesek tekercselése úgy történik, hogy egymás után legyenek kapcsolva, tehát az (M12) tekercselésének vége egyúttal az (Ml) kezdete, az (Ml) vége egyúttal az (M2) tekercselésének a kezdete. A tekercselések ezen kezdő, illetve végpontjaitól a collector-lemezekhez huzalok vezetnek, tehát pl. az (M12) tekercselésének kezdő, illetve az (Ml) végpontjától (11) lemezhez (dl) huzal vezet stb. Az egész koszorú-alakú mágnes rendszer a (C) collectorral és a (dl d2 stb.) huzalrendszerrel együtt az (A) tengely körül forog, miközben (Dl és 1)2) áramvezetősodronyok a dynamogép -(-, illetve — sarkától jövő áramot a collector fölületén csúszó kefékhez vezetik, még pedig úgy, hogy két zárt áramkör keletkezik. Az 1. ábrán fölül lévő (bb) keféhez a (D2) huzal vezet, alant pedig két (b) és (bO) kefe látszik, melyek oly módon súrolják a collectort, hogy egyszerre három lemezt fognak át, tehát közöttük egy lemez szabadon marad. Utóbbi berendezés nem okvetlenül szükséges, helyette egyetlen egy a lemezekkel egyenlő szélességű kefét is lehet alkalmazni, úgy hogy a