20614. lajstromszámú szabadalom • Ütőműves elektromos primär óra

mindaddig marad megfeszítve, míg a súly a legmélyebb helyzetét el nem érte. Mint azt már említettük, a súlynak a (13) kontaktusrudat lefelé kell mozgatnia és így az áramkört zárnia. Hogy a súly ezt a mozgást biztosan létesíthesse, továbbá, hogy az áramkör gyorsan záródjék, a súly­nak és a (13) feontaktusrúdnak nem sza­bad lassan lefelé mozognia, sőt ellenkező­leg gyors leesésével kell hatnia. Ebből a czélból, mint az a rajzokból ki­tűnik, a (8) kilincs külső vége meg van nyújtva és eme megnyújtás útjában az óramű állványán egy (9) csap van megerő­sítve. Ha a (10) kar a lefelé mozgása köz­ben fölső szárával a (13) kontaktusrúdtól kissé eltávolodott, a kilincs meghosszab­bított része a (9) csap alá csúszik és en­nek következtében maga a kilincs a (4) kilinqskeréktől eltávolodik. Az (1) fegy­verzet ekkor szabaddá válik, tehát a (11) súly is szabadon eshetik le, úgy hogy a (10) kar a (13) kontaktusrudat elég erővel ér­heti és ezt gyorsan lefelé mozgathatja. Ennek következtében az áramkör gyorsan záródik, a fegyverzet újból meghuzatik ós a (11) súly fölemeltetik, úgy hogy ez a (6) órarúgót ismét megfeszítheti. A rajzok 1. és 2. ábráján látható (8) rú­gós kilincs a 4. ábrán látható kilinccsel is helyettesíthető, mely a fegyverzeten for­gatható és a (14) karral mereven van ösz­szekapcsolva. A kilincs külső vége ferdén el van vágva, a lerézsülés irányában pedig az állványban egy (15) csap van elhelyezve. A (14) karnak és (15) csapnak tehát ugyanaz a föladata, mint az előbb leírt rúgós ki­lincsnek és (9) csapnak, tudniillik, hogy a (11) súly lesülyedése pillanatában az (1) fegyverzetet szabaddá tegye. Ez a 4. áb­rán látható berendezésnél oly módon törté­nik, hogy a (14) kar lerézsült vége a (15) csapon fölcsúszik, úgy hogy a kar fölemel­tetik és a (8) kilincs a (4) kilincskerékből kikapcsolódik. A leírt módon kiképezett és működő órá­nál a rúgó el is maradhat, mert az óra mű­ködtetésére a Ql) rúgó egymagában is elégséges. Ily esetben a (7) fogaskereket a (4) kilincskerékkel kell kapcsolni. Ilyen óránál azonban tartani kell attól, hogy az j órát mi sem hajtja, ha a fegyverzet meg­j huzatik, minthogy ekkor a (4) kilincskerék j ki van kapcsolva. Bizonyos óráknál ez a be­rendezés előnyösen használható, közönséges óráknál azonban ez a berendezés igen zava­rólag hat. Az órarúgónak tehát csakis az a föladata, hogy az óraműt hajtó erőt bizo­nyos tekintetben egyenletessé és állandóvá tegye. Az óramű ütőművezete főleg oly módon hat, hogy ha az óra üt, az említett, a fegy­verzet és a (6) órarúgóval kapcsolt (4) ki­lincskerék között lévő kilincsmű kikapcsol­tassék és a fegyverzet a (2) tengelyen al­kalmazott (17) kilincskerékkel kapcsoltas­sák, mely, ha a fegyverzet forog, a ten­gelyt is forgatja, úgy hogy a tengelyre ékelt (18) csillagkerék az ütőmű (19) kala­pácsát működtethesse és emelhesse. Az ütőmű berendezése a következő: Az (1) fegyverzeten forgathatóan meg­erősített (8) kilincs a (20) kilinccsel van összekötve, mely a (2) tengelyre ékelt (17) kilincskerékbe fogódzik. A (8 és 20) kilincs oly módon van a fegyverzet két oldalán megerősítve, hogy ha a (20) kilincs a (17) kilincskerékbe kapcsolódik, a (8) kilincs a (4) kilincskerékből kikapcsolódik és vi­szont. Ha a (8) kilincs fogódzik a (4) kilincs­kerékbe, és ha azt az (1) fegyverzet mű­ködteti, az óramű húzatik föl. Ha ellenben a (20) kilincs fogódzik a (17) kerékbe és a fegyverzet mozog, a (2) tengely fo­rog, tehát az ütőmű működik. A kilincse­ket a velük kapcsolt (21) kar működteti, mely a (22) hasítékával a (2) tengelyt körülveszi. Közvetlenül a. (21) karnak a (2) tengelyt körülvevő része alatt egy má­sik (23) kar lengő vége van alkalmazva. Ez a kar a külső végén villás és a villa két ága között az ütőműnek a (2) tengelyen megerősített (24) hajtókereke van megerő­sítve. A (23) kar előtt egy (25) fogasrúd van alkalmazva, mely a (24) fogaskerék­kel jön kapcsolatba, ha az órának ütnie kell. A fogasrúd a (36) csap körül lengő (26)

Next

/
Oldalképek
Tartalom