20434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húsnak, halnak, belső szerveknek és hasonló anyagoknak fehérjére és húskivonatokra való feldolgozására
- á -rel kirázzuk. A vizes oldatból a fehérjét hígított sósavval vagy eczetsavval kicsapjuk, a fehérjét lefiltráljuk és sajtolás vagy czentrifugálás által a hozzátapadt nedvességtől elválasztjuk, mintegy 40—50°/0 -os alkohollal többször kimossuk, 50° C.-nál lassan megszárítjuk és végül porrá törjük. Ha a fehérjének még némi szaga volna, azt étherrel vagy benzinnel könnyen elvehetjük. Az ily módon előállított termény világos barna, íz- és szagnélküli port képez, melyet alkaliákban való könnyű oldhatósága jellemez. A fehérjéről leszűrt vagy lesajtolt folyadékot húskivonatra a következő módon dolgozunk föl: A folyadékot annyi alkaliával keverjük, hogy csak gyönge savanyú reakcziót mutasson, sűrűn folyósságig bepároljuk, a benne lévő sók egy részét dialysis segélyével leválasztjuk és azután teljesen besűrítjük. A száraz maradék porrá törve igen kellemes húskivonat izű világossárga port képez. Mérsékelt mennyiségű fehérjét és a hús sóit és extrakczió anyagait tartalmazza. A por vízben könnyen oldódik és jóizű húslevest ad. Mint azt már föntebb jeleztük, az eljárás egyes műveletei magukban véve nem újak; igy pld. Ritthausen «Die Eiweisskörper» ezimű munkája (megjelent 1872-ben) a 24-ik oldalán egy eljárás van leirva fehérjének növényi anyagokból való előállítására, mely ezeket a növényi anyagokat alkálikussá tett vízzel (01—0'2°/o-os alkáli oldattal) és 3" C. legföljebb 10° C. hőmérsékletnél tárja föl. Másrészt a Frenzel 77292. sz. német birodalmi szabadalma extrahált és megszárított húslisztnek hígított oldószerekkel (6—8%-os alkáliákkal vagy savakkal) való kezelését irja le. Míg azonban a gabona föltárása Ritthausennél rendkívül alacsony (legföljebb 10°-nyi) hőmérsékletnél megy végbe, Frenzel említett eljárásánál magasabb hőmérsékletnél dolgozik. Ritthausen eljárását húsnál alkalmazni nem lehet, mert nem sikerül a húst teljesen oldatba átvinni. Ellenkezőleg a szóban lévő eljárásom föltételeit kell betartani, ha azt akarjuk, hogy a húst az elérendő czél figyelembe vételével lehetőleg rövid idő alatt tökéletesen föloldjuk. Fontos továbbá, hogy a zsiradékot valamint az Ízesítő és szagosító anyagokat a fehérje kicsapása előtt az oldatból eltávolítsuk, hogy azt a fehérje kicsapásánál magával ne ragadja. Tudvalevőleg épen a kicsapott fehérjének az említett alkatrészektől való megtisztítása rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, mint az az erre a czélra szolgáló különböző eljárások ismertetéseiből kitűnik (1. a 77292, 93042, 100977. és 103538. sz. német birodalmi szabadalmakat). Épen a húskivonatnak a fehérje kicsapása előtt étherrel való kirázása által a zsiradékot nagyon könnyen eltávolíthatjuk, úgy hogy a kicsapás befejeztével oly fehérjét kapunk, mely a legtöbb esetben közvetlenül fölhasználható. Az új eljárást az eddigiekkel szemben a következő előnyök jellemzik: 1. könnyen emészthető terményt szolgáltat, a hő vagy kémiai reagensek okozta megalvadás tökéletesen ki van zárva, 2. az eljárás jóval olcsóbb és egyszerűbb, a fölhevítés egyik fázisában sem szükséges, az alkalmazott oldószereket, az éthert és alkoholt visszanyerhetjük, 3. a zsiradék, az Ízesítő és szagosító anyagok eltávolítása hideg uton, a fehérje kicsapása előtt megy végbe, úgy hogy ezt a jelzett anyagok nem fertőzik, 4. egyidejűleg minden nagyobb költség nélkül húskivonatport is állítunk elő, mely kitűnő minőségű húslevest szolgáltat, 5. az új készítmények aránytalanul kisebb áruk miatt nem csak gazdagabb körök táplálékát szolgáltatják, mint az eddigiek, hanem szegény emberek részére is hozzáférhetők. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás húsnak, halnak, belső szerveknek és hasonló anyagoknak fehérjére és húskivonatra való földolgozására, az által jellemezve, hogy a finomra fölvagdalt húst vagy más hasonló anyagot ismert módon egyenlő súlyú 2—3°/0 -os nátronlúggal kezeljük mintegy 37° C. hőmér-
