20382. lajstromszámú szabadalom • Járműkerék

együtt egy a kerék részét képező kagy- • lót alkotnak, melyet segédagynak vagy másodrendű agynak nevezünk, és amelyben a mai említett küllők belső végei végződnek. Ezen segélyagyban van elhelyezve a (G) pneumatikus tömlő, mely a (H) kötélből készült hálóban függ. Ezen kötél a (Bl) gyűrűből kiemelkedő (I) tartóból kiindulva, körülveszi a (G) pneumatikus tömlőt és visszatér a (B) gyűrűn lévő, az (I) tartóval szemben alkalmazott (I) tartóhoz. A kivitelnél ilyen kötél végnélküli kötél alakjában lesz készítve, mely az (I) tartóknak egyikére lesz téve, aztán körülövezve a (G) pneumatikus tömlőt, az ellenkező oldalon keresztül megy a (J) nyergen és egy másik (I) tartón és ismét a (G) tömlőt körülvéve, az ellenkező oldalon lévő, egy (II) tartók és a (J) nyereg másik oldalán át ismét egy más (II) tartóhoz. Ezen elrendezésből látható, hogy a klötél két hurkot képez, melyek a (G) pneumatikus tömlőt tartják és erősen odafeszítik az (E) tartókhoz vagy hidakhoz. A gyakorlati kivitelben három ilyen kötél van, természetesen lehet többet is alkalmazni bármily megfelelő anyagból. A (K) tengely el van látva köralakú (M) és (Ml) karimákkal bíró (L) csőtokkal. Ezen (Ml) karimával szemben, az (L) tokon kerek (0) gyűrű van elrendezve és az (Ml) karimához (P) csavarok segélyével erősítve (lásd 1. ábra). Az (0) gyűrűhöz és az (M) karimához csapon mozgó (Q) tartók vannak erősítve, melyek a segédagy (B Bl) gyűrűihez simulnak és a (G) pneumatikus tömlőt kívülről érintik. Az (R) toldatok a (Q) tartókból sugárirányban nyúlnak ki és ennek oldalnyúlványait képezik. Ezen (Q) tartók szorosan simulnak a (D) súrlódó fölülethez azon czélból, hogy a kerék és a kerékagy közötti vízszintes irányban való relatív oldalmozgást megakadályozzák; megengedve ellenben azt, hogy egy függélyes vagy vízszintes irányú relatív mozgás létre jöhessen a kerék síkjában. Az (R) nyúlványok a segélyagy és a főagy között nagyobb mozgást engednek meg a nélkül, hogy az egyes részek szabálytalan helyzetbe kerülnének. Minden egy (E I) híd vagy rúd között egy már fönt említett (J) nyereg van alkalmazva. Ilyen nyereg mindegyik vége (Rl) horoggá van kiképezve. Ezen horgok a fönt említett (H) kötél és az agy mindkét vége felé elrendezett végnélküli (S) kötelek fölvételére szolgálnak, és a ruganyos (G) pneumatikus tömlőre a (H) kötelek segélyével tartatnak. Ezen kötelek úgy az (Rl) horog mindkét végén, mint az (I) és (II) tartókra is, meg vannak erősítve, mely utóbbiak megakadályozzák a kötél és a nyergek mozgását. A megerősítési helyek (h) betűvel vannak jelölve. Az (S) kötél végnélküli és egy (J) nyergen keresztül, továbbá egy (F) tartón át egy másik (J) nyereg körül megy ós a (G) pneumatikus tömlőnek egy-egy harmadrészét övezi körül. Ezen (J) nyeregtől a kötél egy másik (T) tartóhoz megy, onnan pedig egy más nyergen és (T) tartón át vissza az első nyereghez. Úgy a nyergek mindkét végén, valamint a (T) tartókon az (S) kötél meg van erősítve, — a mint azt az (U) betű mutatja — azért hogy a nyergek, valamint a tartók viszonylagos mozgását megakadályozza. A (T) tartóknak mindegyike a (Q) tartókból nyúlnak ki (lásd 2. ábra), úgy hogy a (J) nyergek összeköttetésben vannak a főagy vázával. Az (M) karima egyik végére egy fogazott (V) kerék van erősítve, inely arra 'szolgál, hogy a kerék esetleg a kerékpároknál használt módon, láncczal és pedállal hajtható legyen. A találmány működése a következő: ha az (M) karima forog, akkor az a tendencziája, hogy a segédagyon függetlenül mozogjon, de mivel az agy az (S) kötelek és a (Q) tartók segélyével összeköttetésben áll a segédaggyal, a segédagy a kerékkel együtt fog forogni. Mielőtt azonban a tegédagy és a kerék elkezdene mozogni, a főagy már részben mozog azért, mert a tartók, melyek az aggyal összeköttetésben vannak és az