20287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és lámpa villamos világítás előállítására

ről nem gondoskodunk, akkor a folyton növekedő hőmérsék a gőzút ellenállásának növekedésével jár. Természetes a (4) kamrát elegendő kisugárzó fölülettel látjuk el, hogy a hő, előidézésének mérvében, gyorsan elvezettessék és ezáltal a lámpa önfojtása megakadályoztassék. Nem okvetlenül szükséges azonban, hogy a (2) elektróda a (4) kamra által vétessék körül; lehet azt más ponton is elrendezni és más alakban is kiképezni, hacsak a kamra a gőzúton kívül van elrendezve. Az éppen leírt elrendezésű lámpák előállításánál az alkalmasan kiképezett csövet mindenekelőtt savak, alkaliák és víz segélyével alaposan megtisztítjuk. így pl. a csövet előbb fluorhydrogénnel, ezután desztillált vízzel és esetleg még fölhevített hydrogénnel is mossuk. Ha higanyt alkalmazunk a vezető gőzök létesítésére, akkor a csőbe csekély mennyiségű higanyt öntünk be és ehhez általában kevés czinobert vagy tiszta ként adunk hozzá, mint elindító anyagot, habár ezek helyett más anyagokat is alkalmazhatunk. A lámpát ezután a (61) cső (5. ábra) segélyével a (60) szivattyúval kötjük össze és az evakuálást megkezdjük. Eközben a lámpát mesterségesen, pl. a (62) Bunsen-féle lángzó vagy elektromos hevítőtekercs vagy efféle segélyével fölhevítjük. Miután a szabad gázokat és a levegőt kiszivattyúztuk, a lámpán magas potencziálú elektromos áramot vezetünk keresztül, pl. a rajzban schematikusan föltüntetett berendezés segélyével, mely berendezés lényegében a (40) transzformátorból áll, melynek (41) primér tekercselése a (42) kapcsoló segélyével a (70) generátortól jövő (14 15) fővezetékekbe igtatható. A (43) szekundér tekercselés egyik vége a (14) fővezetékkel, másik vége az alkalmas (44a) rheostatou keresztül a lámpának (7) vezetékével van összekötve. A lámpának másik (8) vezetéke a (37) sodrony segélyével a (15) fővezetékkel van összekötve, úgy hogy a lámpa teljes áramköre a (48) tekercselésen, a (44a) rheostatou és magán a lámpán keresztül van zárva. Ezen berendezés segélyével a láuijuivégekbe, nagy potencziálú áramokat küldünk, melyek a lámpán átáramolván, a Geiseler csövekben föllépő hatáshoz hasonló hatást idéznek elő. A kiszivattyúzást tovább folytatjuk és egyidejűleg a lámpa működtetésére szükséges potencziálkülönbséggel körülbelül egyenlő potencziálkülönbséget vezetünk a lámpába. Mihelyt a lámpa a kész állapothoz közeledik, akkor az intenziven fog világítani, mivel azon tetemes erősségű áram folyik át. Ha az alkalmazott nagy potencziálú áram intermittáló áram, akkor ajánlatos a lámpa sarkait az áramhoz képest egyszer vagy többször fölcserélni, miáltal a kathoda is nagy hömérsékre hozható és ezáltal mindkét elektródán lévő tisztátlanságok és gázok hatásosan kihajtatnak. Ezen czélra a (63) áramátkapcsoló szolgálhat. A lámpa kiszivattyúzásával azonban nem szabad az elindító anyagot is eltávolítanunk, habár könnyen megesik, hogy a kén bizonyos része eltávolíttatik vagy más vegyületté alakíttatik át és kiszivattyúztatik a csőből. Minden esetben azonban elég marad vissza a lámpában, úgy hogy ennek elindíthatása nem csökken. Ha a szivattyú higanygőzökön kívül más gázokat már nem szív ki, akkor a lámpa a használatra kész, a miért is azt a (61) csőből kikapcsoljuk. Ha fémgőz helyett permanens gázokat alkalmazunk vezető médium gyanánt, akkor a lámpát előnyösen az előbb leírt módon higanygőzzel kezeljük és a higany eltávolítása után az illető gázt vagy gázokat a megkívánt mennyiségben vezetjük a lámpába. A lámpának üzembe való hozatalára pl. egy Bunsen-féle lángzót vagy más alkalmas hevítő készüléket alkalmazhatunk vagy a rendes elektromótorikus erőnél nagyobb potencziálú elektromótorikus erőt létesítünk pl. gyorsan váltakozó vagy megszakított áram bevezetése által. A 6. ábra ilyen váltakozó vagy megszakított áramnak a lámpát tápláló (14 15) fővezetékekből való létesítésére szolgáló berendezést láttat, mely lényegében a (16) magból és az ezen elrendezett (17 18) tekercsekből áll. A (17)