20209. lajstromszámú szabadalom • Gép ingótoknak melegítő kemenczékbe való berakására

Közvetlenül a (Q) burkolat mögött a meghosszabbított (0) perselyen ennek két gyűrűalakú (U U) karimája között a kétrészű és oldalirányú csapokkal ellátott (V) keresztfej van megerősítve, mely a perselyt, illetőleg ennek tengelyét oly módon veszi körül, hogy az utóbbi a keresztfejet, ennek szabad forgását meg nem akadályozó módon körülfogó (W W) emelőkarok között akadály nélkül előre- és hátrafelé mozoghasson. Ezek az emelőkarok a megrakó emelők hátsó (X) végein csuklósan megerősített (Wl) emelőkarokkal és a (W2) emelőkarokkal együtt, melyek az (A) állvány hátsó és fölső végén az (X) csapokon találnak el nem tolódó támasztékot, (W Wl) (W2) könyökemelőt képeznek. (1., 3. ábra.) Ha az ingot-kocsi az egész (A C) állvány fölemelése után elindul, a saját súlya következtében a berakóhimba (T) mellső vége némileg lesülyed, miközben a himba a csapjai körül a (G G) agykorongban kissé forog. Hátsó (X) vége ellenben, melynek elmozdulását a (Z) tartó határólja, ennek következtében kissé fölemelkedik, a könyökemelő (Al) csomópontját némileg meghúzza, tehát a (V) keresztfejet és az (0) perselyt jobbfelé húzza, lehetőleg nagy energiával közelíti az (R) élt a (T) bütyökhöz és ily módon az ingotot a kellő energiával befogja (1., 3. ábra). Minden magyarázat nélkül világos, hogy ez n könyökemelő hatás, — tekintet nélkül arra, hogy az (R) él pillanatnyilag mily távolságban vau a (T) bütyöktől — föltétlenül érvényesül, vagy más szóval, hogy a könyökemelő minden hosszúságú ingotnál működik, míg az ingót saját súlya a könyökemelő hatását, tehát az (R) él előremozgását tetemesen elősegíti. Evvel azonban továbbá az is be van bizonyítva, hogy az ingotok megszorítására semmi külön gép- vagy kézimunka nem szükséges, sőt ellenkezőleg, már maga az (A) állványnak egyszerű fölemelése is elégséges, hogy a megfogó mechanizmus ezt a megszorítást teljesen önműködően végezze. Az (S) szán merev kapcsolatot létesít a (J) berakóhimba és (P) orsó között, mely a maga részéről a (Q) tokba lévén ágyazva, az (A) állványrész hoszanti oldalán alkalmazott (K) szekrénynyel áll merev összeköttetésben (3. ábra.) Hogy tehát az egész orsót az (L) elektromotorról mozgató áttevésben az esetleges zavarokat elkerülhessük, melyek a himbafejnek már minimális lefelé mozgásánál is föllépnének, arról kellett gondoskodni, hogy a berakógép kezelőjének minden különös figyelme és különös segítsége nélkül a berakóhimba indítsa meg a (P) orsó lefelé mozgását, a mint a maga lefelé mozgását megkezdi. Ezt oly módon érjük el, hogy a (K) szekrényt, mely az egész orsómozgató áttevést viseli, a bevezetőleg jelzett (H H) agykorongokban a megrakó himbával egyidejűleg lefelé mozgó (S) szán lengő mozgásnak indítja és minthogy ez az az orsót lefelé mozgásánál magával viszi, az orsó a (Q) tokot is mozgatja és ez a (K) szekrény lefelé mozgását idézi elő, úgy hogy az áttevésben minden zavar el van kerülve, minthogy az elektromotornak is lefelé kell mozognia. (3. ábra.) Ily módon a csavarorsós áttevésnek a megrakóhimba mindenkori lefelé mozgásának megfelelő beállítása ugyan csak teljesen automatikusan megy végbe, melyet egyedül csak a megfogó mechanizmus sülyedése idéz elő. Ha az egész (A C) állványt a következőkben leírandó állványemelő berendezés segélyével fölemeljük, a megrakóhimba lesülyedve marad mindaddig, míg az ingotot a berakóhimba alá toljuk, és ez az egész állvány sülyedésénél az ingotra nem fekszik, hogy az ingót- befogása czéljából ismét a vízszintes kelyzetet foglalja el, mely a 3. ábrán látható. Hogy az egész (A C) állványt, megfogó mechanizmust és ingotot föl- és lefelé mozgathassuk, a következő berendezést használjuk. A (C) tok fölső végén és az (A) állvány alsó végén egymással szemben (B1 Rl) görgőpárok vannak alkalmazva, melyek az (F) állvány alsó (D) részében alkalmazott