20069. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzótest és eljárás annak előállítására

jelöléssel oly szerkezetek lettek ismeretesekké, melyeknél a másodrendű vezetőből vagy vezetők elegyéből álló izzótest egy ideiglenesen bekapcsolt izzó platinaspirális segélyével hevíttetik azon hőfokra, melynél az vezetővé lesz. Ezen szerkezetnek azonban azon jelentékeny hátránya vau, hogy az izzótestnek az azután kikapcsolt platinaspirálisból való kihúzatása komplikált és az izzótest fölfüggesztését igen meghízhatlanná teszi. Másrészt, ha az izzótest a közben kikapcsolt platinaspirális belsejében meghagyatik, akkor annak fényhatása természetesen szenved. A jelen találmány már most ezen hátrá nyok kiküszöbölését czélozza, a mennyiben igen egyszerű eszközökkel teszi lehetővé a másodrendű vezetőből készített izzótestnek előzetes fölhevítését és azután a hevítő közegnek az áramkörből való kikapcsolását anélkül, hogy a hevítő közeg és az izzótest viszonylagos állását meg kellene változtatni és a nélkül, hogy a hevítő közeg az izzásba hozott másodrendű vezetőből kiinduló fénysugarak szabad terjedését gátolná. Ezen czélt azáltal érjük el. hogy a valamely, hideg állapotban is vezető, tehát az áram által közvetlenül izzásba hozható huzal gyanánt foganatosított hevítő közeget a másodrendű vezető belsejében rendezzük el. de attól alkalmas módon elszigeteljük úgy, hogy a hevítő huzalt, a másodrendű vezetőnek izzásba hozatala után az áramkörből kikapcsolhatjuk. A másodrendű vezető belsejében maradó huzal természetesen a fénysugaraknak útjában nem áll. Az ezen találmányi gondolat alapján szerkesztett lámpa legegyszerűbb alakja már most a következő: Valamely nagy fénykibocsátó képességgel bíró másodrendű vezetőből vagy másodrendű vezetők elegyéből álló, tetszőleges alkalmas alakú, ürös test belsejében egy az áramot hideg állapotban is vezető, kellő ellenállású és így az áram által izzásba hozható huzalt feszítünk ki, úgy hogy az a másodrendű vezető belső fölületét ne érinthesse még akkor sem, ha a hő hatása alatt kiterjed; a hevítő huzal és a másodrendű vezetőből álló izzótest között szigetelő réteg gyanánt levegő vagy légüres térköz vagy valamely indifferens gáz marad meg. Az áram bevezetésére szolgáló vezeték a hevítő huzal és az izzótest számára közös lehet és csak az elvezetésre kell külön vezetéket használnunk, vagy megfordítva az árambevezetésre külön sodronyokat és az elvezetésre közös vezetéket. A lényeges csak az, hogy a hevítő huzal az áramkörből kikapcsolható legyen. A kikapcsolásra vagy ismeretes szerkezetű kikapcsolókat használhatunk, vagy amint az egyik áramnak a másik által ki-bekapcsolása czéljából régen ismeretes és a jelen találmány keretébe nem tartozik, az izzótest áramkörébe egy relaist úgy kapcsolunk be, hogy az a hevítő huzal áramkörét azonnal megszakítja, mihelyt a relais elektromágnesén, tehát az izzótesten áram megy keresztül. Vagy végül tapasztalati úton megállapítva azon rövid időtartamot, mely a másodrendű vezetőnek fölhevítésére szükséges, oly időre beállítható bekapcsolókat használunk a lámpa bekapcsolására, mely bizonyos idő lejáratával a hevítő huzal áramkörét megszakítja és az áramot az izzótesten küldi keresztül. Tekintettel arra, hogy a rúgós szerkezetek könnyen romlanak, legajánlatosabb ezen czélra a telefón-készűlékeknél való alkalmazásukban ismeretes homok*óraszerű kikapcsolókat szerkeszteni, a hol természetesen a homok higannyal van helyettesítve. A higany mennyisége és az átfolyási keresztmetszet ismeretes módon akként szabandó meg, hogy az átfolyásra szükséges idő bőségesen elegendő legyen arra, hogy az időközben bekapcsolt hevítő huzal a másodrendű vezetőt a kivánt fokra fölhevítse. Másodrendű vezetők gyanánt legalkalmasabbaknak bizonyultak az u. n. ritka fémek oxydjai, kloridjai és nitrátjai. Ismeretes, hogy ezen fémsők izzásban különböző színű fényt emittálnak; nem nehéz tehát alkalmasan megválasztott két vagy három sónak elegyítése által a szemre nézve legkellemesebb színű fényt kibocsátó izzótestet előál-