20069. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzótest és eljárás annak előállítására

lítani. Ez azonban oly eljárás, mely a gázlángban izzó testek (harisnyák stb.) előállításánál régen gyakoroltatik és így a jelen leírásban csak a tökéletesség kedvéért, nem pedig a jelen találmány körébe tartozó részlet gyanánt említtetik. Hevítő huzal gyanánt vagy szénfonalat vagy valamely magasan fekvő olvadási ponttal biró fémsodronyt, vagy végül fémsók ós szén elegyéből álló oly masszából készült fonalat használhatunk, a milyen maga már évtizedekkel ezelőtt javaslatott elektromos izzólámpák előállítására. (Lásd 14890. sz. német szab., 408286. sz. amer. szab stb.) Tekintettel arra, hogy a másodrendű vezetők az áramot csak bizonyos mértékű meglágyulásuk esetén vezetik, a gyakorlatban talán czélszerűbbnek látszik, ha a hevítő huzalt izzótesttől szilárd közbenső réteg és nem csupán levegő által szigeteljük el. Minthogy pedig a gyakorlatban az itt tekintetbe jövő hőmérsékleteknél tökéletes szi getelő anyagról szó nem lehet, természetes, hogy a hevítő huzalnak az izzótesttől való elszigetelésére csak másodrendű vezetőt használhatunk; gondoskodnunk kell arról-, a mint ez a dolog természetéből önként következik, hogy a szigetelő réteg gyanánt alkalmazott másodrendű vezető ellenállása, és hőállósága jóval nagyobb legyen a külső, izzótestül szolgáló réteg ellenállásánál, vagyis szükséges, hogy a külső réteg és a hevítő huzal között lévő másodrendű vezető még szigeteljen azon hőfoknál, melynél a külső réteg már oly jól vezet, hogy az áram által izzásba hozatik. Ez azért szükséges, hogy a mint föntebb említettük, a hevítő huzalt az áramkörből kikapcsolhassuk és ekkor az áram a szigetelő rétegen keresztül ne mehessen át az izzótestből a hevítő huzalba. Teljesen elérjük pl. a kivánt czélt, ha a hevitő huzalt thoroxydréteggel választjuk el az ez esetben czélszerűen magneziumoxyd és mészoxyd vagy magnéziumoxyd és thorarzenat elegyéből álló izzótesttől. Előnyös továbbá a rövidzárás veszélyének csökkentése czéljából hevitő huzal gyanánt oly fonalat használni. melynek ellenállása nagyobb az izzásban lévő külső réteg ellenállásánál. A jelen találmány tárgyát képező izzótest sokféleképen állítható eló; tekintettel arra, hogy elsőrendű vezetőknek másodrendű vezető réteggel való bevonása számos 15—20 év óta ismeretes javaslatban részletesen le van írva, másrészt pedig a nagy fénykibocsátó képességgel bíró ritka fémsók kémiai és elektrolytikus földolgozására is a gázizzóharisnyák ipari előállítása óta gyakorlatilag tökéletes eljárások ismeretesek, úgy nem okoz a szakértőnek semmiféle nehézséget, hogy a hideg állapotban is bizonyos mértékben vezető, hevítő huzalon kémiai vagy mechanikus úton lehetőleg nagy ellenállású, másodrendű vezető réteget és ezen a bár kisebb ellenállású, de másodrendű vezetőből álló világító réteget előállítsa. Ha hevítő huzal gyanánt szénfonalat vagy oly fémből (pl. osmiumból) álló sodronyt használunk, mely a levegőn rögtön (pl. osmiumtetroxyddá) oxydálódik, akkor az izzótestet légüres vagy alkalmas nyomásig valamely indifferens gázzal töltött térben rendezzük el. Ez azonban csakis azon esetben szükséges, ha az izzótest is a hevítő huzal között nem alkalmazunk szilárd szigetelő réteget; ha ilyen Van, akkor ezzel a hevítő huzalt teljesen beburkolhatjuk, úgy hogy a levegő nem férhet hozzá, a mikor is az áram be- és elvezetésére legegyszerűbben a huzalhoz kapcsolt, a szigetelő rétegen áthatoló pl. platinasodronyt alkalmazhatunk. Ha szénfonalat használunk hevítő huzal gyanánt, akkor azt a másodrendű vezetőből álló burokban magában állíthatjuk elő pl. egy beformált czellulózafonalnak elszenesitése által. Tekintettel arra, hogy az áram a másodrendű vezetőkben elektrolytikus folyamatokat, tehát első sorban anyagvándorlást idéz elő, ajánlatos az ily anyagokból álló izzótesteken váltakozó áramot keresztülvezetni. Kísérletek azonban azt mutatták, hogy az anyagvándorlás oly minimális és lassú, hogy az egyenáram alkalmazásának semmi