19990. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés másodrendű vezetők előmelegítésére

5 bizonyos, a gyújtáshoz szükséges idő elteltével. Az oldalellenállásokat ebben az esetben csupa elsőrendű vezeték képezi, nevezetesen a (66 és 67) szolenoidok és a (68 69) ellenállások. A (66 67) szolenoidok üregeibe bizonyos köz hagyásával a (70 71) vasmagok nyúlnak, melyek nyugalmi helyzetükben a (72 73) hidakra fekszenek és a (68 69) ellenállásokkal hajlékony vezetékek segélyével vannak összekötve. A szolenoidok üregeinek másik végébe két szigetelő anyagból készült (76 és 77) henger nyúlik, melyek egy-egy (78 és 79) kontaktus csavarral vannak fölszerelve. Ha már most a (80) átkapcsoló segélyével a fémes vezeték egészen a (81,. 82, 83, 84) izzótestekig létesül és ha azután a (85) átkapcsoló az átlós ellenállást is zárja, az áram először a (66 és 67) szolenoidokon és a (86, 87, 88, 89) előmelegítő ellenállásokon megy át, minek következtében a (81, 82, 83, 84) izzótestek fölhevíttetnek és a (70, 71) vasmagok a (66 67) szolenoidokba behúzatnak. Ekkor azonban a vasmagok mozgása igen lassú fog lenni, minthogy a szolenoidok üregeiben lévő levegő a (70 és 71) vasmagok mellett lévő szűk hézagon csak nehezen szállhat el. Ezért a (68 69) ellenállások mindaddig, míg a (70 és 71) vasmagok a (78 79) kontaktuscsavarokat nem érintik, árammentesek maradnak, ellenben a (86, 87, 88 és 89) előmelegííő vezetékeken ez alatt áram folyik át, míg mikor az érintkezés megtörténik, a (68 és 69) ellenállásokon áram megy át, illetőleg az előmelegítő ellenállás áranunentessé válik. A (70 71) vasmagok elmozdulásának olyannak kell lennie, hogy az az átlós ellenállás beiktatása és a kontaktus létesítése között eltelő idő alatt a (81, 82, 83 és 84) izzótestek a kellő mértékben fölmelegedhessenek. A (68 és 69) ellenállások izzólámpák lehetnek, ép úgy lehet a (66 és 67) szolenoidok áramkörébe is izzólámpákat ellenállások gyanánt beiktatni. Az átlós vezetéken átfolyó áram energiája a kontaktust pld. elektromágneses vagy kalorikus mozgató berendezések segélyével is létesíthető. Ép ugy a kontaktusképződés késleltetése is a legkülönbözőbb módon történhetik, pld. folyadék kataraktok, elektrodynamikus csillapítás, ingás-akaszték stb. segélyével. Kalorikus mozgató berendezéseknél a külön késleltetés fölösleges, mert ezeknél a mozgás az árammal szemben amúgy is késik. Az előmelegítőket nem csak lánczolatosan, hanem más módon is lehet kapcsolni. A gyakorlatban czélszerű, ha a (80 és 85) kapcsolónak közös forgástengelye van. A 11. ábrán a (90 és 91) előmelegítővezetékek egy háromvezetékes rendszer kiegyenlítő vezetéke és a (92) elágazási pont közé van beiktatva, melyből a (93) szolenoidon át vezet egy vezeték a külső vezetékhez, míg egy másik vezeték egy a szolenoidban lévő (94) kontaktuscsavarhoz vezet és ha a (93) szolenoidmagja a szolenoidban van, egy (96) elsőrendű vezetőn át van a másik külső vezetékkel összekötve. A (97 és 9-:) izzótestek ekkor az ismert módon a külső vezetékek és a kiegyenlítő vezetékek közé vannak beiktatva. Ennél a berendezésnél az áram először a (93) szolenoidon a (90 91) előmelegítő vezetékekhez áramlik, miután pedig a (93) szolenoid a (95) magot annyira magába húzta, hogy ez a (94) kontaktuscsavarral érintkezik, — mit legczélszerübben levegőcsillapítással lehet késleltetni, — az áram az egyik külső vezetéktől a (93) szolenoidon és a (96) elsőrendű vezetéken a másik külső vezetékhez folyik, míg az előmelegítő vezetékek árammentesekké lesznek. A mellékáramkörök zárása természetesen különböző módon, pld. kalorikus berendezések segélyével is végezhető. A találmány szerint berendezett előmelegítő szerkezeteket csupán csak segédeszközök gyanánt is használhatjuk, hogy oly izzótesteket gyújtsunk meg, melyek közvetlenül az áramvezetékbe vannak iktatva. Az előmelegítés befejeztével ezeket a segédberendezéseket kikapcsoljuk. Ily berendezések részletesebben a 12. és 13. ábrán láthatók. A 12. ábrán a (99) és (100) izzótestek a I kiegyenlítő vezeték ós egy külső vezeték