19959. lajstromszámú szabadalom • Mótoros alváz közúti járművek számára

lévén, az ebben ülők nagyon érzik a ráz­kódtatásokat, meleget, az égési termékek szagát stb. Egy másik javaslat a De Dion-Bouton­féle, Heilmann által javított négykerekű előfogat alkalmazásában áll. («The Hor­selles Age», 1900. január 3-iki füzete.) Ám előfogat alkalmazása által a rendes jármű hat kerekűvé válik, a normálisnál jóval hosszabb lesz, tehát csak nagy ívekben ka­nyarodhatik és máskülönben is az előfogat nehézkes voltánál fogva a kormányzás igen kényelmetlen. Ugyanezen hátrányai vannak annak az 1896. évi 21675. sz. angol szabadalmi le­írásban javasolt berendezésnek, mely szerint az illető járműnek négy kerekét meghagyva, az előfogat keretét a mellső kerékpár ten­gelyére támasztjuk. Ezáltal a jármű hosz­sza ugyancsak megnövekszik, a mihez já­rul még az is, hogy a kormányzás nem tör­ténik magáról a járműről, hanem az elő­fogatról. Ezen javaslatokkal szemben a jelen ta­lálmány tárgyát oly motoros alváz képezi, mely tulajdonképen egy a motort és ösz­szes tartozékait hordó oly keretből áll, melynek egyetlen kerékpárja a járműnek mellső kerékpárját helyettesíti és melynek a hajtó és áttételi szerkezeteket hordó két hossztartója a jármű hátsó keréktengelyé­vel van könnyen fölbontható módon kap­csolva akként, hogy egyszerűen ezen kap­csolatnak fölbontása az automobil jármű két önállóan egész résszé bomlik, mely ré­szek egyike a vontató szerkezetet képezi és rögtönösen más járművel kapcsolható, míg a leszerelt jármű régi mellső kerékvázzal összekötve, változatlanul állati erővel von­tatható. Ennek eredményeképen az ekként átala­kított jármű egy tökéletes automobil benyo­mását teszi és jobban megfelel nemcsak az aesthetikai, hanem a közúti forgalom által megszabott követelményeknek is, mint a különféle rendszerű előfogatok. A jármű meghagyott hátsó tengelyére szerelt tartó keret fölöleli azon összes szerkezeti részeket, melyek a járművet automobillá teszik. Az a körülmény, hogy a főtartók jelentékeny hosszasággal bírhatnak, a szerkezeti részeknek oly czélszerű elosz­tását és kényelmes elhelyezését teszi lehe­tővé, a milyen addig semmiféle előfogaton helyszűke miatt nem volt lehetséges. így a motort a jármű elé tolhatjuk ki, míg a kor­mány szerkezetet kezünk ügyébe helyezhet­jük ; elektromos akkumulátorokkal föntár­tandó üzem esetén azoknak tartószekrénye számára jelentékeny terjedelmű helyet nye­rünk a kocsiszekrény minden érintése nél­kül, a mi semmiféle fogatnál nem volt le­hetséges. Különös előnye a jelen találmány tárgyát képező alváznak, hogy általánosan alkal­mazható minden czélra és ennek megfele­lően nagyobb költségek nélkül is berendez hető. A találmány tárgya a mellékelt rajzo­kon néhány foganatosítási rajzokon van be­mutatva, az 1. ábra az alvázt mutatja oldalnézet­ben, a 2. ábra azon kocsinak oldalnézete, mely­nek átalakítására az alvázat használni akar­juk, a 3. és 4. ábrák oldal-, illetőleg fölülné­zetben az alváznak egy másik foganatosí­tási alakját mutatják be, a hol is az alváz­hoz nem tartozó részek szakadozott vonalak­kal vannak jelölve, az 5. ábra egy hintó, a 6. ábra egy árúkihordó kocsi, a 7. ábra egy omnibusz, a 8. ábra egy nagy szabványos postakocsi, a 9. ábra egy kis postakocsi átalakítása van bemutatva, a 10. és 12 ábrákban bemutatott foganato­sítási alaknál a mellső kormánykerekek egyszersmind a hajtott kerekek is, a 13. ábrában végül a mótor vagy esetleg annak csak erőközlő része a hajtott kor­mánykerekekkel elforgathatóan van elren­dezve. A mint az 1. ábrából látható, a találmány tárgyát képező alváz lényegében két hossz­tartó alkotta (2) keretből áll, melynek mellső végén van ágyazva a kormányozható (21)

Next

/
Oldalképek
Tartalom