19959. lajstromszámú szabadalom • Mótoros alváz közúti járművek számára

kerékpár, míg a hossztartóknak megfelelően kiképezett (26) hátsó vége az (1) jármű hátsó normális (11) kerékpárjának (13) ten­gelyére támaszkodik. Látható, hogy a (2) kereten foglal helyet a (22) mótor (példa­képen exploziós vagy égési mótor) a (25) kormányszerkezet és a (23, 24) erőközlő szerkezet tehát mindaz, a mi, a mint em­lítettük az automobilt a rendes járműtől megkülönbözteti. A kormányzó szerkezet ezen elrendezésnél a járműnek rendes (16) baküléséről könnyen kezelhető. A 2. ábrában föltüntett járműnek auto­mobillá való átalakításához tehát nem kell egyéb, mint hogy annak mellső (12) kerék­párját eltávolítva (15) dobogót a (2) alváz­keretnek megfelelő nyugaszára erősítsük, a hossztartóknak (26) végeit pedig könnyen fölbontható módon a jármű hátsó (13) ten­gerére szereljük. Az alvázon lévő hajtó­szerkezetet azután pl. azáltal hozzuk kapcso­latba a járművel, hogy a hátsó (11) kere­kek küllőire egy (14) lánczkereket erősítünk és ezt az alvázon fix (24) láuczkerékkel a szokásos módon összekötjük. Világosan kitűnik ezekből, hogy a leirt átalakítás semmiféle különös szakértelmet vagy berendezést nem igényel. Az alváz gyári elkészítéséhez a jármű néhány főméretének ismerete szükséges csak, sőt ez sem, ha a hossztartókat néhány typusban gyárilag elő­állítva a (26) megerősítő részeket azokon el­tolhatóvá tesszük. A 3. és 4. ábrák a hajtó berendezésnek a jelen találmány által lehetővé tett czél­szeríi elosztását mutatják be fekvő (22) exploziós motorral. Az (1) járműhöz tartozó és az átalakításnál megtartott részek szaka­dozott vonalakkal vannak rajzolva, a meg­felelő alkatrészek pedig ugyanazon számok­kal jelölvék, mint az 1. és 2. ábrákban. A jármű (15) dobogója itt a (27) rugókra van támasztva. A (2) hossztartók a hátsó (13) tengelynek a futó kerekeken belül eső pontjain szorító pofák és csavarok segélyé­vel vannak megerősítve. Az 5. ábrában az alváznak hintók szá­mára kiképezett foganatosítási alakja van be­mutatva. | A mint látható az alváz keretnek hossz­tartói úgy vaunak hajlítva, hogy a hintó mélyebbre nyúló részébe ne ütközzenek, máskülönben pedig ismét csak egyrészt a í hátsó hintótengelyre, másrészt az alváz ! mellső keréktengelyére vannak támasztva. A bakülésnek (15) dobogója alatt a (2) keret a (28) akkumulátorszekrényt hordja, míg hátsó végén foglal helyet a (22) elek­tromotor az összes áttételi szerkezetekkel. A kormányzásra szükséges ellenállások a (25) szekrényben találnak helyet. A 6., 9. ábrák csak a leírt egyszerű alváz­keretnek univerzális alkalmazhatóságát, il­letőleg azt hivatvák megmutatni, hogy je­lentéktelen kontstruktiv módosítások után az ilyen hajtószerkezet mindenféle jármű alászerelhető. A 10., 12. ábrában látható foganatosítás­nál a mellső kormánykerekek egyszersmind a hajtott kerekek is, a mi annyiban elő­nyös, hogy még azt a csekély fáradságot is megtakaríthatóvá teszi, mellyel az alvá-i zon lévő hajtószerkezetnek a jármű hátsó I kerekeivel való összeköttetése jár; ezen el­rendezésnek különben egyéb gyakorlati előnyei is vannak, a melyeket külön fölso­rolni fölösleges, mert a motornak és a hajtó­szerkezetnek a kormányozható kerékpárral kapcsolatos elrendezése közismeretes és így külön magyarázatot nem igényel. Ez a fo­ganatosítási alak különösen akkor látszik előnyösnek, ha a járműszekrényeket és az ezekkel összefüggő hátsó kerékvázakat újon­nan szerezzük be, csak megkívánjuk, hogy ugyanazon hajtó alvázak személy- és árú­szállításra, esetleg nyitott és zárt kocsik vontatására hasznosíthassuk. Végül a 13. ábrában oly foganatosítási alak van bemutatva, melynél a mótor vagy annak legalább erőközlő része az alváz kormányozható kerekeivel oly kapcsolatban van, hogy velük együtt fordul a kanyarodá­sokon. Itt is az az előny érhető el, hogy az alváz még annyiban is független a jár­műtől, hogy hajtószerkezetét az utóbbival összekötni nem kell. A bemutatott példa esetében az alváz­keret két hossztartója hattyúnyak-alakúau

Next

/
Oldalképek
Tartalom