19940. lajstromszámú szabadalom • Újítások automobil járműveken
3 — beiktatva. Hogy a (p2) fogaskere^eK a (wl) fogazásokkal kapcsolásban tartassanak, a (p) és (pl) tengelyek külső végei meg vannak támasztva. Az (r) csapágyak a hátsó keréktengelynek a (p) és (pl) tengelyekkel párhuzamos végei körül forgathatóan vannak elrendezve, mely czélból azok az (rl) karokkal vannak összekötve, melyek az (R) tengelyvégeket (2. ábra) a kocsirúgók (s) alátámasztási pontjának mindkét oldalán villaalakúan, lazán körülveszik. Minthogy a (p2) hajtó fogaskeréknek a a törekvése, hogy a hajtott (wl) koszorún gördüljön, az (r) csapágyak a kocsikeretnek oldalrészeihez rögzített (r2) részekkel az (r3) csuklós részek által vannak összekötve. Ezen elrendezés által azt érjük el, hogy a gépnek előreindulásnál nem kell nagy ellentállást, hanem csak a kocsikeretnek terhelését és önsúlyát legyőznie. A hátrafelé haladásnál szintén az (S) kocsirúgók teszik lehetővé, hogy az elindulás könnyen és nyugodtan történhessék. A (p3) univerzális csuklók között fekvő tengelyrészek a (q) függő csapágyaktan nyugszanak, melyek az (m) keretrészekhez vannak erősítve. Az (m) keretrészek a hátsó (n) keretgerendát az (a4) és (a5) gerendákkal (1. és 2. ábra) kötik össze és elől megfelelően ki vannak szélesítve, úgy hogy az egész transzmbszicszerkezet szilárdan van ágyazva. A gőzhajtású automobil - járműveknek rendkívül fontos alkatrésze a kazán, melynek lehetőleg csak kevés tért szabad elfoglalnia, továbbá igen gyors gőzfejlesztést és könnyű kezelést kell lehetővé tennie. A jelen találmány szerint foganatosított kazánszerkezetnél ezen kívánalmakra különös súly van fektetve; a kazán azonkívül oly berendezéssel van ellátva, mely lehetővé teszi, hogy a gépnek fáradt gőze csaknem, láthatatlanul jusson a levegőbe és az által a lovak megbokrosodásának főokát elkerüljük. Mint a 11. és 12. ábrákból látható, a külső (1) köpeny a kocsikereten való ágyazás czéljából a (2) consolokkal van e1 látva. Az (1) köpenyen belül van egy második hengeres (3) köpeny, mely a (4) rostélyt és a vízcsöveket tartalmazza. A belső köpenyt az (5) csőlemez zárja el. A kazán belseje az (5) csőlemeznek czentrális nyílásához csatlakozó, a külső (1) köpenyen áthatoló és a (6) födél által zárható rövid (7) cső által a küllevegővel áll összeköttetésben. A (6) födél a (8) tengely körül forgó (9) szögemeltyűnek egyik végével akként van összekötve, hogy az emeltyű forgatásánál a szén adagolására szolgáló nyílás teljesen szabaddá tehető. A (4) rostély egy körfölületté egyesülő két félköralakú részből áll, melyek a belső egyenes élek körül lefelé forgathatók, a mikor is azok a (10) consolokban nyugvó (11) tengelyek körül kilengenek. A két rostélyrész a nyugalmi helyzetben szögalakú (12) toldatuk alatt elhelyezhető (13) retesz által tartatik meg. Ha a reteszeket kikapcsoljuk, akkor a rostélyrészek lefelé billennek, és a hamu a fenékre esik. A (14) vízcsövek, melyek a (3) köpenynek belsejében vannak elrendezve, a fölső (5) csőfalhoz és a (3) köpenyhez vannak erősítve és alsó végükön meg vannak görbítve. A csöveknek fölső részei függélyesek, az alsók vízszintesek és a (3) köpenyhez sugárszerűen vannak elrendezve. A két köpeny közti teret víz tölti ki, mely valamivel az (5) csőfal fölé ér. Világos, hogy a (14) csövek által a kazánban lévő víznek igen heves keringése idéztetik elő. Hogy a forró égési termékek az összes csöveket átjárják, a füstcsatorna két ágra oszlik, melyek egymással átlósan szemben fekvő (15) és (16) helyen a tüzelő kamrának fölső terébe torkolnak. A két füstcső egy félköralakú (17) bádogövbe (12. ábra) vezet, mely a külső fél kazánterületet veszi körül és a (18) kéménnyel áll összeköttetésben. A két vagy több füstvezeték leírt elrendezése a jelen találmánynak lényeges részét képezi. Az (5) fal alatt van a (19) spirális cső, mely közel a tüzelőanyagig lefelé terjed. Ezen spirális cső túlhevítőt, egyúttal pedig tölcsért képez, melyen át a fölülről adagolt anyag lefelé
