19940. lajstromszámú szabadalom • Újítások automobil járműveken
irányban elrendezett, az (A) főkeret a'att fekvő vízszintes (e) keretben eltolhatóan van ágyazva. Az (el) rúd hátsó lapján az (e2) fogazással (6. ábra) van ellátva, mely az (e) keretben lévő nyíláson át az (f) fogaskerékkel (1. ábra) kapcsolódik. Az (el) rúdnak a helytálló (e) keretből kiálló mindkét vége az (e3 e4) szemeket (6. ábra) képezi, melyekben a diametrális furatokkal ellátott (e6) korongok (7. ábra) forgathatóan vannak ágyazva. A szögemeltyűknek (bl) karjai a szemeknek megfelelő oldalas (e5) hasítékain átnyúlnak és az (e6) korongok furatain mennek keresztül. Világos, hogy az (el) rúdnak mozgásánál; mindkét szögemeltyű egyidejűleg forgattatik. A szögek, melyek alatt a két szögemeltyű forog, mindig oly viszonyban vannak egymással, hogy a kerekek kanyarulatoknál viszonylagos helyzetük következtében oly pályákon futnak, melyek közös központtal bírnak, úgy hogy a kerekek oldalt el nem csúszhatnak. A leírt szögemeltyű ezen elrendezése már ismeretes. A jelen találmány tárgya főleg a fogasrúd és ennek az emeltyűkkel való sajátos összeköttetése által tűnik ki. Az (e2) fogasrúd mozgását az (f) közbenső fogaskerék közvetítésével az (fl) fogaskeréktől nyeri (2. ábra). Az (fl) fogaskeréknek függélyes tengelye fölső végén az (f2) kézi kerékkel van ellátva. A fogasrúdnak (e) vezetékkerete a (g) és (gl) rudak hüvelyeinek toldatain nyugszik, mely rudak a nyomást a hátsó hajtókerekekről a mellső kormánykerekekre viszik át és a kocsikeretnek és a rúgóknak tehermentesítésére szolgálnak. A (g) a kocsialvázon a következő módon van megerősítve: A vízszintesen elrendezett (H) gép a kocsikerettel három pontban van összekötve, mely elrendezés különösen előnyösnek bizonyul. A gép a (h) pontok egyikében (2. ábra) öntött szemek és egy ezeken és a keretnek egy harántgerendáján átnyúló csap segélyével van fölfüggesztve. A másik két (hl) és (h2) pont a forgattyúkon fölül és alul fekszik. A fölső felfüggesztésre az (a4) harántrész (1. ábra), az alsóra pedig a kocsi szélességének csak egy részére kiterjedő (a5) harántrész (2. ábra) szolgál. Az által, hogy a gép a kocsinak egyik oldalán van elrendezve, hogy három pontján van fölfüggesztve és hogy kis mozgási tér van hagyva, káros torzióknak a kocsikeretről a gépre való átvitele el van kerülve. Az (I) forgattyútengely a kocsihoz haiántirányban van elrendezve és az (i) csukló által összekötött két részből áll, úgy hogy a kerettel együtt kissé meggörbülhet. A kerettel való összeköttetésre két (il) függő csapágy (1. ábra) szolgál. Az (I) tengelynek négyszögkeresztmetszetű (j) részén két egymással összekötött (jl) és(j2) fogaskerék van eltolhatóan elrendezve. A kerekeknek eltolására az oszczilláló (kl) tengely és a (k2) kézi emeltyű segélyével működtetett (k) csúsztató szolgál. Az (I) tengely mögött az (1) előtéttengely van elrendezve, melyet a keret hosszirányában futó rövid (m) keretrészek és a keret oldalán elrendezett függő csapágyak hordanak. Az előtéttengely három fogaskereket hord, melyek közül kettő az előbb említett (jl) és (j2) fogaskerekekkel korrespondeál, míg a harmadik az (o) fogaskerékkel kapcsolódik. Az (o) kerék egy kompenzácziós hajtóműnek egy részét képezi és két egymástól független (p) és (pl) tengelyrésznek (3. ábra) hajtására szolgál, melyek a maguk részéről egy-egy (w) hajtókeréknek működtetésére szolgálnak. A kocsinak hátsó tengelye mindkét végén lefelé hajlik, úgy hogy a kerekek rézsútos csapok körül futnak. A két (w) kerék belső (wl) fogazással van ellátva, melybe a (p) és (pl) tengelyek végein elrendezett (p2) fogaskerekek kapaszkodnak. Minthogy a (w) kerekek (wl) fogaskoszorúi rézsútos helyzetet foglalnak el, a (p) és (pl) tengelyeknek, melyeknek a koszorú síkjára merőlegesen kell állaniok, szintén rézsútosaknak kell lenniök. A (p) és (pl) tengelyek és az (o) differencziális hajtómű között ezért a (p3) univerzális csukló van
