19671. lajstromszámú szabadalom • Gép, hajtó és ellenőrző rendszer villamos erőátvitelek számára

_ 4 -továbbiakban nem fogjuk külön fölemlíteni. mivel a következőkben leirandók mindkét esetre egyenlően érvényesek. A két forgó áramátalakítónak (Al) és (A2) egyenáramú fegyverzetei párhuzamosan vannak kapcsolva és az (S) elindító által, melynek ellenállása mindkettő előtt fekszik, közösen mozgásba hozhatók. A forgó áramot fejlesztő (Dl) és (D2) gépek az I. és II. vezetékek segélyével a többfázisú áramot a (D) fölfogó két részébe vezetik. Hogy azután a két többfázisú áram periódusszámát, vagyis az áramátalakítók fordulatszámát egymáshoz képest relatíve megváltoztassak, csak az szükséges, hogy az eredetileg egyenlő fordulatszámra gerjesztett motorokat külömböző fokban gerjesszük, például azáltal, hogy a gyorsítandómótor gerjesztését gyöngítjük, a lassítandóét pedig egyidejűleg erősbítjük. Ezen czélra az 1. ábrában bemutatott foganatosítási példában a két (NI) és (N2) gerjesztő tekercselés szintén párhuzamosan van kapcsolva és ez utóbbiak elé közösen a küldőt képező (R) szabályozó ellenállás van kapcsolva; az összeköttetések akként vannak elrendezve, hogy az egyenáramforrás egyik sarkával állandóan összekötött (H) kapcsoló emeltyű forgatása által az előkapcsolt ellenállásnak elosztása az (NI) és (N2) tekercselésekre megváltoztatható. Mihelyt az ily változtatás következtében az egyik áramátalakító, például a (G1 Dl) gyorsabban jár, akkor a (D) fölfogó egy bizonyos, könnyen előre meghatározható irányban forog és fordítva a (D) fölfogó ellenkező irányban fog forogni, ha a kapcsoló emeltyűt a másik oldalra forgatjuk át; ekkor már a (G2 D2) fog gyorsabban forogni, mint a (G1 Dl). b) Ha primér többfázisú áram áll rendelkezésünkre, a szükséges üzemáramokat forgó áramátalakítók segélye nélkül kontaktuskefék fölhasználásával egy nyugvó periódusátalakító segélyével nyerhetjük, mely kefék egy kommutátoron csúsznak. A 2. ábrában sematikusan ábrázolt periodusátalakító a következő : A rajz síkjával párhuzamosan fölosztott henger- vagy űrös hengeralakú (E) vastest a henger tengelyével párhuzamos lyukakkal bír, melyek egy megfelelő átmérőjű körben vannak elrendezve és tekercselések fölvételére alkalmasak. Ezen lyukakon át a vastestet valamely egyenáram tekercseléssel látjuk el, mely úgy van elrendezve, mintha a vastestnek a lyukakon belül fekvő része egyenáram részére való dobtekercseléssel volna ellátva. Az egyenáramú tekercselés sarkszámát előnyösen úgy választjuk, hogy fele a többfázisú áram periódusszámához relatív prim szám legyen, azaz például forgó áramnál 3-mal osztható ne legyen és hogy azonkívül a vastest mágnesezése és súlyviszonyai lehetőleg előnyösek legyenek. A sematikus rajzban egyszerűség kedvéért az egyenáram tekercselés mint ismert dolog elhagyatott, ellenben az egyenáram tekercseléshez tartozó kommutátor föl van tüntetve, melynek szegmentszámát a lehető legnagyobbnak vesszük, így például az úgynevezett hullámtekercselés esetében a tekercsszakaszok számának a sarkszámok felével képezett szorzatával egyenlőnek veszsztik. A négy sarkkal bíró tekercselésnek megfelelő rajzon a kommutátorhoz vezető drótok fele van csak jelezve; a szabadon maradó kommutátorszegmentek ismeretes módon az átellenes, már csatlakoztatott szegmentekkel kötendők össze. Ha az egyenáram tekercseléshez alkalmas (a fönti viszonyoknál szimetrikusan fekvő) helyeken az (I) vezetékből a primér többfázisú áramot vezetjük hozzá, akkor az elrendezés következtében a szilárdan álló vastestben egy forgó mágneses teret nyerünk, melynek erővonalai, minthogy légközök nincsenek, ez esetben a vastesten belül záródhatnak úgy, hogy csak csekély mágnesező áramerősségre van szükség. A forgó mágnesestér fordulatszáma egyenlő a hozzávezetett többfázisú áram periódusszámával osztva az egyenáram tekercselés sarkszámának felével. Ha már most a fázisszámnak megfelelő számú (Bl B2 B3) kontaktuskefét a kommutátoron és ugyanezeket egyidejűleg az (RÍ R2 R3 ) vezető gyűrü-I