19671. lajstromszámú szabadalom • Gép, hajtó és ellenőrző rendszer villamos erőátvitelek számára

tében is villamos differencziális hajtó műnek lehet nevezni. Egyszersmind azon gyakorlatilag fontos eredményt is érjük el, hogy a külerők változatlan iránya esetén, pl. valamely kettős fölvonónál a jobb kosár huzamosabb nagyobb niegterheltetése esetén és a kormányszerkezeteknél a kormánynak a hajó jobb oldalán való mozgása esetén, történjék bár ez a víznyomás ellenében vagy e nyomás irányában, a két többfázisú áramrendszer egyike mindig megterheltetik a másik pedig tehermentesíttetik illetve még munkát föl is vesz és hogy ezen mű" ködések az erő irányának fordulásával, tehát pl. a fölvonó balkosarának niegterheltetése és a kormánynak a baloldalon való minden mozgásnál, megfordulnak. Lehet természetesen szükség esetén ezen két többfázisú árammal két vagy több fölfogót egj szerre is működtetni. Ezek azután közvetlenül vagy bizonyos áttételi viszony szerint synchronikusan forognának és pedig kapcsolásuk szerint vagy ugyanazon vagy ellenkező irányban. Ha két ily egyenlő nagy fölfogót úgy kapcsolunk, hogy az esetben ha az egyiknek mozgatható része mágneses tereinek forgása irányában forog, a másik fölfogónak mozgatható része pedig mágneses tereivel ellenkező irányban forog, akkor egy oly kettős fölfogót nyerünk, melynél a két többfázisú áramrendszer csekély különbségei elesik, mely külömbségek különben a mótor mozgatható és helytálló részeinek nem teljes megegyezése esetén származnak Általában természetesen kettős fölfogóra nincs szükség, mivel megfelelő konstruktív elrendezésnél a mótor két része villamos és mágneses tekintetben oly egyszerűen állítható elő, hogy a fölfogónak erőkifejtései jobb és bal felé teljesen egyenlők. II. Az előbbi rendszerhez szükséges viszonylagosan változtatható periódus számmal bíró két többfázisú áram előállítása különböző módon történhetik pl. úgy, hogy két többfázisú áramfejlesztőt egy-egy gőzgép által hajtunk és a két gőzgép fordulatszámát változtatjuk. Minthogy azonban a rendszer leírt működése következtében, lénye gileg mindig csak az egyik villamos gép fejleszt áramot, a másik pedig áramot fölvesz, tehát hajtatik, a gőzgépeket ez utóbbi esetben hasonló berendezésekkel kellene ellátni, mint a hegyi lokomotivokat lefelé való haladásra. A leírt előviteli rendszer azonban más rendszereken csak akkor fog ipari szempontból is túltenni, ha az egyik gépről a másikra átvitt munka nem, mint az a hegyi lokomotivoknak lefelé járásánál történik, hőmunkává való átváltoztatásra pazaroltatik, hanem inkább hasznossá tétetik, a mennyiben a második, munkát létesítő gépbe vezettetik. Ebben az esetben az energiaforrásból csak a két munka differencziáját, beszámítva a magukban a gépekben veszendőbe menő erőt, kell fölhasználnunk. Ily munkakiegyenlítést azomban villamos úton egyszerű módon érhetünk el. A következőkben két módszert fogunk leírni, melyeknek segélyével változó periódusszámmal bíró többfázisú áramokat oly módon fejleszthetünk, hogy a villamos energia forrásának csak az átviteli rendszerben tényleg fölhasznált munkát kell végeznie. Energiaforrás gyanánt az egyik esetben egyenáramú gépet, a másik esetben többfázisú áramú gépet tételezünk föl. Az első esetet az 1. ábra, a második esetet pedig a 2. ábra ábrázolja sematikusan. a) Az első esetben a «-| » áramforrás két egyenlő nagy, egyenáramot többfázisú árammá átalakító áramátalakítót hajt. Az ábrában egy-egy ilyen áramátalakító az (Al) illetve (A2) fegyverzetekkel és az (NI) illetve (N2) gerjesztő tekercselésekkel ellátott (Gl) illetve (G2) egyenáramú motorból és a (Dl) illetve (D2) többfázisú áramot fejlesztő gépből áll. Lehet azomban a többfázisú áramot ismeretes módon közvetlenül az egyenáramú motorból is venni. Az egész rendszer működési módja ezen módosítás esetében lényegileg nem igen változnék; sőt inkább csak a fölfogó két részének mágnesezési erejében és az áram és feszültség közötti fáziseltolódásokban állanának be külömbségek az egyes rendszerrészekben. Az elrendezésnek ezen előbb említett, az 1. ábrával szemben tett modosítását a