19671. lajstromszámú szabadalom • Gép, hajtó és ellenőrző rendszer villamos erőátvitelek számára

égymással egyenlő legyen. Ha e pillanatban j a motorra egyéb erő nem hat, akkor mozgó i része úgy áll be, hogy a két forgó mágneses tér különnemű sarkokkal van egymás felé fordítva. Ha a motorra, az ennek mozgó részét balra vagy jobbra elforgatni törekvő külső erők hatnak, akkor a jelenség ugyan lényegileg ugyanaz marad, a mozgó rész tehát szintén szilárd állást foglal el, a forgókét mágneses tér egymás felé fordított egynemű sarkai azonban a külső erők mérvéhez képest többé-kevésbbé elforognak, úgy hogy a két mágneses térnek tengelye egymással nagyobb vagy kisebb szöget (elforgatási szöget) alkot. Ha a két többfázisú áram periódus számait különbözőkké téve a forgó terek egyike gyorsabban forog, mint a másik, ;i

kkor az elforgási szögnek megfelelő tangencziális erők következtében a forgó terek annak daczára megtartják relatív helyzetüket. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a mótor mozgó része a két forgótér sebességi különbségének megfelelőleg forog és pedig nyilvánvalóan a helytálló rész mágneses forgóterének forgási irányában akkor, ha ezen rész nagyobb periódus számú áramok által gerjesztetett, mint a mozgó rész, ellenkező irányban ellenben akkor, ha szilárdan álló részt kisebb periódus számú áramok gerjesztették. Ily módon az elektrotechnikáikig meglehetősen komplikált folyamatok mechanikusan ábrázolhatók. Természetesen föltételezendő, hogy a fölfogóra ható külerők bizonyos, a gép nagyságától stb. függő határokon nem lépnek túl. Az elrendezés műszaki foganatosítására lényeges még azt is tudni, hogy az egész rendszerben mily különböző munkák lépnek föl és hogy mily módon oszlanak ezek meg a két többfázisú áram között. Ha a két többfázisú áramforrásból indulunk ki és a teljesített munkát pozitívnak, az átvett munkát pedig negatívnak vesszük, a hasznos (Al) munka, azaz a fölfogónak mechanikai munkája negatív vagy pozitív lehet a szerint, a mint a fölfogó az erőátvitel által hajtatik és így az erőátviteli rendszerből fog föl munkát vagy fordítva kívülről vesz át munkát és ezt az erőátviteli rendszernek átadja. A rendszerben föllépő második munka, az elkerülhetetlen súrlódástól, az áramhőtől és a polarizálódástól függő (a) hőmunka állandóan negatív. A két többfázisú áramrendszerben föllépő villamos (al és a2) munkák végűi ismét előjelváltozást szenvedhetnek a szerint, amint t. i. az áram és feszültség közötti úgynevezett fáziseltolódás szöge 90°-nál kisebb vagy nagyobb. Az első esetben az illető többfázisú áramforrás munkát átad, a második esetben ezen áramforrás munkát fölvesz. A rendszerben előforduló összes munkákra az energia megmaradásának elve értelmében minden pillanatban A + a + al + a2 = 0 vagy A = (a + al + a2) A viszonyokat egyenként vizsgálva azt találjuk, hogy mindkét többfázisú áramrendszer csak akkor végez kizárólag hőmunkát, ha a nyugalomban lévő fölfogóra külerők nem hatnak. Ezzel szemben azonban mindig, ha a fölfogó a ható külső erők ellenére nyugalomban van, ha tehát a — o, vagy ha a fölfogó mozgásban is van — akár a külerők ellenében, akár ezek irányában — az egyik államrendszerből a másikba villamos munka vitetik át. Ezen eltolódás először az egyik rendszer hőmunkájának a másik rendszer által való részbeni átvétele gyanánt mutatkozik, nagyobb külerők esetében azonban az elsőre történő közvetlen munkaátvitel gyanánt. Az erősebben megterhelt rendszernek tehát ekkor nemcsak a fölfogónak hajtását kell átvennie a másiknak részvétele nélkül, hanem még villamos munkát is kell átvennie a második többfázisú áramrendezerre. Ha a hőmunkától eltekintünk, a fölfogóban minden esetben mindkét áramrendszer munkájának algebrai összege, absolut érték szerint azonban azoknak különbsége fog hatni, mert a hőmunka elhanyagolásánál a két villamos munka, kivéve az A = al = a2 — 0 esetet, mindig ellenkező előjelű. A jelen elrendezést tehát nemcsak a mozgások tekin| tetében, hanem a munkafolyamatok tekinte