19664. lajstromszámú szabadalom • Gépezet a lánczfonalak mechanikai összesodrására

- 3 — erősítve. A (7) hüvelyek helyzetét egy (8) kengyel biztosítja. Hogy a (7) hüvelyek s ezekkel a (4) rudak is csatlakozzanak a (9) fogaskerekek forgásához, minden (8) kengyel egy rúgónyoinás alatt álló (13) zárókilinccsel van ellátva, melyek a (9) kerék agyának (14) záró fogaiba nyúlnak. Ezen berendezés a (4) rudak egyirányú forgását az üzembetételtől függetlenül is megengedi. Rendes üzem közben, a már fönt megemlített szakaszos körforgás következtében a (4) rudak két helyzetet foglalnak el; még pedig vagy az 1. ábrán föltüntetett, vagy az annak ellenkező helyzetet. Ennélfogva a két fölső (40) horog jobbra és az alsó kettő balra, vagy ellenkezően van forgatva. A (40) horgok ezen egymás iránti helyzetüket egymással folyton fölcserélik. Ezen szerkezet arra szolgál, hogy az új és régi lánczfonalak egy-egy fonalát az együttes fonalmezőből leválassza, a hogy azokat a fonalvezető szerkezetbe vezesse, mint ahogy az később meg van magyarázva. A fonalvezető szerkezet egyrészt egy (41) tövisből, a mely a fonalvezető által elkülönített minden egyes fonalpárt a többi fonaltól elkülönítve tart, mialatt a fonalvezető visszatér, másrészt egy (115) drótspirálisból áll, mely a fonalpárt átveszi, hogy azt tovább vezesse. A finom (42) csúcsban végződő (41) tövis, (43) kengyele egy (44) csavarral van a (31) tengelyre erősítve, a mely tengely az oldalra való eltolatás ellen a (32) állítógyűrűvel, és a nyílással ellátott (33) emeltyűkarral van biztosítva. A (115) drótspirális egyik végén meg van hegyezve, míg a másik vége a tengelye irányában vissza van hajtva és a drótmenetek közt vissza van vezetve, a czélból, hogy a drótspirális forgató tengelyéül szolgáljon. A (115) drót megvastagított (116) vége a (120) tengely (119) kapcsoló hüvelyébe épen beleillik (19. ábra). A drót mindkét oldalán (117) kapcsoló peczkekkel van ellátva, melyek a (121) nyílásokon át vannak a (118) görbe kivágásokba vezetve, miáltal a kapcsoló hüvellyel való összefüggést biztosítják. A (120) tengely az (r) tengelytől a (123 124 125) fogaskerekek közvetítésével, egyenletesen forgó mozgást végez. A középen lévő (124) fogaskerék a (126) állító vason nyugszik. A tulajdonképeni sodrókészűlék egy dörzskészűlékből áll. A (24) tengely külső végére a (46) kar segélyével, egy sarlóalakú (45) korong van erősítve, (1. és 6. ábra), melynek egyik csúcsos vége a (b) oldalkeret felé van egy kissé begörbítve, míg a másik tompa végén egy lassan emelkedő (54) orral bír. A (45) korong elejére egy (47) bőráthuzattal, vagy más egyéb anyaggal bevont (48) korong van helyezve, a mely alkalmas dörzsfölületül szolgál.* Ezen (45) korong előtt fekszik a belső felén szintén egy dörzsföhilettel ellátott, meghajlított (57) lemez (1. és 8. ábra), a mely az (55) és (56) vezető rudakon elcsúsztatható s az (59) csavar és (60) rúgó által a (45) korong felé nyomatik. Ezen lemez különös összeállítását 7—12. ábrák mutatják. Az (57) megerősítő lemez (71 és 72)-nél kifelé van görbítve. A bevonat, a mely mint dörzsfölületül szolgál, a fémből készült (61) alaplemezből a rugalmas (67) és (66) betétekből, valamint a (62) áthuzatból áll. A (64) megerősítési helyeken az alaplemez meg van vastagítva, s a megerősítő lemezbe (65) be van eresztve, hogy a (63) csavarok ebbe becsavarhatók legyenek. A (66) betét (68)-nál be van vágva, a (67) betét ugyanezen a helyen egy (69) kivágással van ellátva, a (62) áthuzat ezen a helyen tehát engedni fog. Az (57) lemeznek a sarlóalakú (45) koronghoz való helyzetét az 1. és 6. ábra tünteti föl. A (45) korong kerületén egy vágókészülék van alkalmazva, mely a finom (50) csúcsban végződő (51 49) kengyelből, és az erre erősített (70) késből áll. A pontos beigazítás czéljából a kengyel (51) alapja (52)-nél bevágással van ellátva, az (53) csavar befogadására. A (45) korong forgása következtében a kés minden fordulat után egy élesítővel jő érintkezésbe. Az (55)