19652. lajstromszámú szabadalom • Áramátalakító egy vagy többfázisú váltakozó áramnak egyenárammá és viszont való átváltoztatására
- 4 megindításnál is alkalmazható és pedig a következő okokból: Az elindítás pillanatában ugyanis az elektromótorikus erő, mely a keféknek a kollektorral való érintkezési pontjaiban irányát megváltoztatja az ugyancsak irányát változtató azon elektromótorikus erővel egyetemben, mely az elektromágnes áramkörében az ezt metsző mágneses tér eltérítése által idéztetik elő, egyenlő irányú áramot fejleszt az elektromágnesben, úgy hogy ezen elektromágnes oly erőnek van alávetve, mely azt ugyanazon irányban igyekszik forgatni, mint a készülék forgó mágneses tere, miáltal önműködő indítást érünk el. Az előzőkben többfázisú áramokról volt szó, a mikor is a forgó mágneses tér akkor létesül, a mikor az áram záratik. Azon esetben, a midőn egyszerű váltakozó áramról van szó az előállított forgó mágneses tér, mihelyt az áramot zárjuk nem forgó tér többé, hanem váltakozó tér, a miből kitűnik, hogy a mágnes általában önműködően hozatik forgásba. Vannak azonban oly állások és pedig a holt pontok, melyeknél a mágnes nem indul meg. Ez ugyanazon jelenség, mint a gőzgépeknél, melynél a dugattyú ide-odajáró mozgása forgó mozgássá alakítandó át; az indulás csak akkor történhetik, ha a forgattyú nem áll a holt pontok egyikében. Egyfázisú váltakozó áramnál biztos önműködő elindítás elérése czéljából az előállított váltakozó mágneses teret az áramzárás pillanatában egy forgató vagy legalább megközelítően forgató hatású mágneses térrel helyettesítjük. Ezen czélra szolgál a 10. ábrában bemutatott úgynevezett diagonális áramkörök elrendezése. (a) jelzi az (e) magra göngyölített (b) és és (c) végekkel bíró mozdulatlan primér áramkört; ezen végekhez rézsút és pedig ugyanazon magra az (f, f) ellenállásokat tartalmazó szilárd kiegyenlítő (e, e) áramkörök vannak hozzákapcsolva. Ezáltal a mágneses tér egyszerű váltakozó tér helyett többé-kevésbé forgató hatásúvá lesz, miáltal az önműködő elindulás van biztosítva. A jelen találmány szerint foganatosított készüléknél a mágneses áramok nagy pormoabilitása a diagonális áramkörök ezen alkalmazását megengedik, anélkül, hogy ezáltal a hatásokat érezhetően befolyásolnék. Ezért, és ez igen lényeges, az összes, a jelen találmány szerint előállított készülékek, szolgáljanak ezek akár többfázisú áram, akár egyszerű váltakozó áram számára, önműködően megindulnak. Ez utóbbinak még jobb biztosítására az elektromágnes vasmagjára mindenkor egy synchronmótorfegyverzetet rendezhetünk el, melynek dobtekercselése két vaskorong között axiálisan haladó rudakból áll. Ezen elrendezés egy foganatosítási példáját a későbbiekben ismertetendő 11. és 12. ábrák ábrázolják. Az elindítás eddigi módjánál az indítás pillanatában a munkavezetéken nem egyenáram, hanem váltakozó áram áramlik. Csak akkor, ha a normális állapot bekövetkezett, változtattatik az áram egyenárammá, de polaritása előbb meg nem határozható. Egyes esetekben azonban nem közömbös, hogy a vezetékbe váltakozó vagy fázisos vagy valamely más tetszőleges polaritással bíró áramot küldünk-e. Ezért oly elrendezést kell találnunk mely az elindítást illetőleg minden különös esettel számol. Ezen elrendezést a 7., 8, és 9. ábrák mutatják. A 7. ábrából látjuk, hogy a (h) elektromágnessel, a mozgatható (i) kefetartókkal és a (j, k) áramszedő csúszó gyűrűkkel bíró (g) tengely ezeken kívül még egy (1) csúszó gyűrűt is hord. A (h) elektromágnes tekercselésének egyik sarka (vagy mint a 8. ábrán, többsarkú elrendezésnél az összes egynemű sarkok) a csúszó (1) pótgyűrűvel van összekötve és az ellenkező jelű sark (vagy sarkok) a másik két áramszedő gyűrű egyikével, pld. (j)-vel van összekötve. Az elrendezés azonkívül még a következő szükséges készülékekkel bír: 1. A tápláló áramkörben: a) az (m) önindukcziós készülékkel (9. ábra), hogy a feszültséget a használatra megengedhető határokon belül szabályozhassuk, b) a kettős (n) kikapcsolóval. 2. A táplálandó áramkörben :
