19652. lajstromszámú szabadalom • Áramátalakító egy vagy többfázisú váltakozó áramnak egyenárammá és viszont való átváltoztatására

a) egy a (j) csúszó gyűrű (x) fejében végződő (3) vonalvezetékbe kapcsolt (o) kikapcsolóval ; b) egy a (k) csúszó gyűrű (y) fejében végződő (2) vonalvezetékbe kapcsolt (p) megszakítóval; c) egy különböző áramutak számára szolgáló (q) átkapcsolóval, mely a csúszó (1) pótgyúrúvel van összekötve és mely áll: a holt (r) kontaktusból, az (y) kefével összekötött (s) kontaktusból, a (2) vezetékkel összekötött (t) kontaktusból és az (x) kefével összekötött (u) kontaktusból; (!) egy (w) Ampéremérő és egy az áram irányát jelző (v) Voltmérővel. Az (o) megszakító a készülék kezelésére nincs jelentőséggel. A mágnes elindítása előtt mindig zárjuk. A készülék elindítását illetőleg főkép három esetet különböztethetünk meg: a) a hálózatot csak egyetlen egy készülék táplálja és az egyenáram polaritása változó; b) a polaritás meghatározott (pld. ívlámpáknál) és c) az áramátalakító oly erőforrással hozandó kapcsolásba, mely bizonyos meghatározott elektromótorikus erővel bír (pld. akkumulátorok töltésénél, egy gép hozzákapcsolása egy már működésben lévő csoporthoz). a) 1. Ha közömbös az, hogy az áramkörbe kapcsolt munkagépekbe néhány pillanatra váltakozó áramot küldünk, akkor az (o) és (p) kapcsolókat mindig zárva hagyjuk és a (q) kapcsolót az (s) kontaktussal érintkezésben hagyjuk. Tehát csak az (n) primér áram megszakítót kell zárnunk. 2. Ha azonban káros a munkagépekbe váltakozó áramot küldeni, akkor a következő módon járunk el: A (q) átkapcsolót az (u) kontaktusra állítjuk, hogy az elektromágnes tekercselésében rövid zárást kapjunk. Ezután a tápláló áram (n) kapcsolóját zárjuk be és gondoljuk, hogy a forgó fegyverzet sebessége elegendő, akkor az átkapcsolót az (s) kontaktusra állítjuk. Az elektromágnes hatását ekkor a helytálló szekundér táplálja úgy, hogy a mágnes nemsokára fölveszi a synchronikus sebességet. Ezután még a táplálandó vezetékháló (p) kapcsolóját kell zárnunk. b) Úgy járunk el, mint az a) 2. esetben. A (p) kapcsoló zárása előtt azonban ellenőrizzük a feszültséget. Ha az áram a nyerendő áraméval ellenkező előjellel bír, akkor az átkapcsolót rövid időre a holt (r) kontaktusra visszük úgy, hogy a fegyverzet sebessége valamivel csökken 'és egy fél periódussal visszamarad; ezután újra az (s) kontaktusra állítjuk és a (p) megszakítót zárjuk. e) A (q) kontaktust a rövid zárást létesítő (u) kontaktusra állítjuk és a tápláló áram (n) megszakítóját zárjuk. Ha a sebesség elegendő, akkor az átkapcsolót az (s) kontaktusra állítjuk úgy, hogy a sebesség synchronikussá válik és azután a (t) kontaktusra állítjuk (külső áramkör), miáltal az áram iránya megállapíttatik. Ezután már csak a feszültséget kell az (m) önindukcziós készülékkel szabályozni és a (p) kapcsolót zárni. Azon esetben, ha a mozgó rész nincs az axiálisan futó dobtekercseléssel és a két vaskoronggal ellátva és ha az (n) kapcsolók zárva vannak, a (q) átkapcsoló az (r) holt kontaktuson áll és a (p) kapcsoló nyitva van, akkor a készülék áramfogyasztása rendkívül csekély. Az átalakító tehát mint egy közönséges átalakító állandóan az áramkörbe maradhat kapcsolva. Ezen viszonyok között a készülék elindítására csak a (q) átkapcsolót kell az előbb említett módon valamelyike szerint működtetni. Az előbbiekben általában az elrendezésnek és üzembehelyezésnek módját írtuk le. A következőkben a 11. és 12. ábrában föltüntetett váltakozó áram számára szolgáló foganatosítási példa nyomán leírjuk, hogy ezen áramátalakítókat gyakorlatilag miként kell megszerkeszteni. Az ezen ábrákban föltüntetett áramátalakítónál a két helytálló tekercselés, a primér és a szekundér egyesítve vannak egymással úgy, hogy azok egyetlen egy tekercselést képezuek. Ezen ábrákban (4) a lemezkékből alkotott külső magvat és (d) a belső magvat jelöli,