19652. lajstromszámú szabadalom • Áramátalakító egy vagy többfázisú váltakozó áramnak egyenárammá és viszont való átváltoztatására

A 9. ábra az áramátalakító összeköttetését j mutatja a táp- és munkavezetékkel. A 10. ábra a kiegyenlítő áramköröknek a primér áramhoz való hozzákapcsolását mutatja. A 11. ábra a jelen találmány szerint átalakítónak részben metszett nézetét ábrázolja. A 12. ábra metszet a 11. ábra a A—B vonala szerint. Ugyanazon betűk és számok az összes ábrákban ugyanazon részeket jelölnek. Az 1. ábra egy kétfázisú váltakozó áram részére szolgáló áramátalakítót ábrázol. Ezen készülékben a helytálló primér áramvezeték a külső (d) gyűrűre tekercselt négysarkú dobtekercselésből áll. A szekundér, szintén helytálló áramvezeték a belső (4) magon elrendezett és a (15) kollektorral ellátott négysarkú (5) dobtekercselésből áll. A kétfázisú áramok a helytálló primér tekercselésben keringenek és ezáltal egy úgynevezett forgó mágneses teret létesítenek. Ez a forgó mágneses tér a helytálló szekundér tekercselésben áramot indukál, melynek elektromótorikus erői a mágneses tér forgásával egyenlően vannak irányítva. Ha a (12) kollektoron csúszó négy (9) kefével az előállított négysarkú mágneses tér forgását követjük, egyenáramot kapunk; ezen áramot a (j és k) csúszó gyűrűkkel az (x és y) csúszó kontaktusokhoz vezetjük, melyek a velük vezetően összekötött kefékkel együtt mozgathatók. A keféket egy forgó (h) elektromágnes forgatja, mely ép úgy, mint az egész készülék 4 sarkkal bír. Ezen elektromágnes akkép van elrendezve, hogy automatikusan résztvesz a primér és a szekundér áram által létesített forgó mágneses tér forgásában. Az elektromágnest legelőnyösebben kétségkívül az áramátalakító középpontjában rendezzük el, mivel a mágneses tér behatása e helyen a legerősebb; lehet azonban azt bármely más helyen is elrendezni, a hol az az előállított forgó mágneses tér behatásának elegendően alá van vetve. A 2. ábrában egy háromfázisú váltakozó áram számára szolgáló áramátalakító van sematikusan föltüntetve. Ezen foganatosítási példánál a primér (a) tekercselés gyűrűalakúan van a (d) magra tekercselve, míg a szekundér tekercselés dobszerűen van a belső (4) magra tekercselve. Ezen két tekercselés akkép van elrendezve, hogy az elrendezés négy sarkú. A (9) keféket a magával forgató (h) elektromágnes is négy sarkkal bír. Ezen elektromágnes elrendezése és a készülék működési módja azonos az 1. ábrában ismertetettével. A 3. ábrában egy, egyszerű váltakozó áram részére szolgáló áramátalakító van ábrázolva. (a) a primér, (5) pedig a szekundér áramutat jelöli, melyek együttvéve kettős gyűrűtekercselést alkotnak a belső (d) magon. A primér és szekundér csévék váltakoznak egymással és ezáltal kétsarkú elrendezést adnak. A (h) elektromágnes ez esetben tehát szintén csak kétsarkú. Ha az áramátalakító működésben van, akkor egyenáramot ad és pedig az indukált rész visszhatása következtében, mely hatás oly jelenséget idéz elő, mely hasonló az egyszerű váltakozó árammal táplált motoroknál föllépő jelenséghez. A jelen találmány azonban nem csak a fölhozott három foganatosítási példára alkalmazható, hanem a primér és szekundér csévéket valamely ismert módszer szerint az egyik vagy másik mágnesmagon rendezhetjük el és úgy két- vagy többfázisú elrendezéseket létesíthetünk. A magokat előnyösen egymástól elszigetelt és egymás fölött elrendezett vaslemezekből állíthatjuk elő, melyek fogazottak is lehetnek, úgy hogy az egyes tekercselések a fogak közt rendezhetők el. Az 1. és 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alakoknál pl. a (d) mag belső fölületén van fogazva. Az (1) fogak között képezett (21) kivágások az (a) tekercselések fölvételére szolgálnak, úgy hogy azok a mag belső fölületének legnagyobb részét a mágneses áramlás átvezetésére szabadon hagyják. Nagy feszültség esetében ezen szabadon