19591. lajstromszámú szabadalom • Újítások ekéken

lezve van, csak egy-két fordulattal csavaroltatik rá az agyrészre és további becsavarolása időről-időre csakis akkor eszközöltetik, ha a tengelycsap és (40) persely között a kenőanyag elhasználtatott és pótlandó. (43) csavarsüveg befelé csavarolásánál a benne elhelyezett kenőanyag a ráható nyomás folytán vezettetik az említett részek közé. Hogy ezen csavarsüveg esetleg el ne veszhessen, egy (44) füllel bír, melynek segélyével (45) láncz vagy zsineg s az ennek végén alkalmazott (46) rúgós csíptető vagy horog közvetítésével a talyigakerék valamelyik (39) küllőjébe akasztható. Ezen kenőszerkezet részint egyszerű kezelése folytán, részint azért előnyös, mert alkalmazása mellett a kenőcshöz por, vagy más tisztátlanságok nem juthatnak. Gyepföldek feltörésénél, valamint agyagos, szikes vagy más összeálló természetű talaj szántásánál a kihasított barázdák gerendaszerű szalagokban fekszenek egymás mellé s az ily szántás bevetése, illetve boronálása igen tökéletlenül és csekély sikerrel eszközölhető. Ezen hátrányon segítendő, a találmány szerint a (47) szántóvasat az eketesthez, vagy pedig a (48) kormánylapot az eketesthez kapcsoló (49) csavarszögek külső végét (50) késekké képezzük ki, mint ez az 1., 13. é3 14. ábrákból látható, hol a 13. ábra az ekevas oldalnézete, míg a 14. ábra az utóbbinak (r—r) sík szerinti vízszintes metszete. Ezen kések élei lefelé vannak irányítva, úgy hogy a szántóvas által fölhasított barázdát három szalagra metszik szét s természetesen az ily módon szántott talaj további megmunkálása sokkal könnyebben végezhető. Önként értetődik, hogy laza talajoknál a kések alkalmazása fölösleges és így ily munka alkalmával a szántóvasat közönséges csavarszögek segélyével erősítjük hozzá a kormánylaphoz, valamint, hogy szükség esetén csak egyetlen, vagy esetleg kettőnél több (50) kést is alkalmazhatunk vagy a szántó vasnál, vagy a kormánylapon. Ha a fölhasított barázdát a rendesnél nagyobb távolságra akarjuk az eketesttől borítani, egy (51) pótkormánylapot alkalmazunk, mely a (48) kormánylap (52) furatain áthatoló csavarszögek által (53) furatai segélyével tetszésszerinti magasságra beállíthatóan és levehetően erősíttetik a (48) kormánylaphoz. (13. ábra.) Az eketestnek azon része, mely a kopásnak leginkább ki van téve : a szántás alkalmával a talajhoz az egész eketest súlya alatt súrlódó (54) eketalp. (1., 13. és 14. ábra.) Hogy ennek tartósságát növeljük és a súrlódás által való koptatással szemben ellenállóvá tegyük, egy üvegből, porezellánból vagy más kiválóan kemény anyagból álló (55) léczet vagy vendégtalpat erősítünk a tulajdonképeni eketalp alá, még pedig, mint a (15) ábrából látható, vagy I-] vasak segélyével, melyekben a vendégtalp (56) csavarszögek vagy más megfelelő módon rögzíttetik. Ha czélszerűnek mutatkozik, a vendégtalp és foglalata közé gummiból vagy más rugalmas anyagból álló szalagot helyezhetünk. Hogy az eketalyiga kerekeinek forgását megkönnyítsük, esetleg az általánosan ismert henger-csapágyat is alkalmazhatjuk, mely természetesen a (40) persely és (8) tengelycsap között foglal helyet. Mivel ezen henger-csapágynak csakis az alkalmazása képezi a találmánybeli javítások tárgyát, míg maga ezen csapágy úgy szerkezetére, mint elhelyezésére nézve közismert, a csatolt rajzokon külön föltüntetve nincs. Mint a bevezetésben említettük, a találmánybeli javítások egyik főczélja: az eke egyes alkatrészeinek tartóssá tétele. Ehhez képest (47) szántóvasat, (48) kormánylapot és az esetleg alkalmazott (51) pótkormánylapot, valamint (57) csoroszlyát és a kopásnak kitett más részeket zománcczal (Sinalte) vonjuk be. SZABADALMI IGÉNY. Újítások ekéken, jellemezve az által, hogy: a) a gerendelyhez a hátsó eketest mellett egy második eketest levehetően van erősítve csavaros kengyelek és egy tartókar közvetítésével, úgy hogy az eke a rendelkezésre álló vonóerőhöz képest akár egyes, akár kettős eke gyanánt használható;