19456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxalsav, ill. oxalsavas sók előállítására
- 2 -oldalról származó szíves értesítéssel, mely szerint a probléma megoldása egyáltalán nem látszik valószínűtlennek (Ber. d. d. chem. Ges. 15. k. 1513. 1.). Tényleg azonban aligha van még olyan készülék szerkesztve, melyben sikerülne nagyobb mennyiségű anyagot körülbelül 100 kg.-ot közönséges hőmérsékletről 440°-ig fölhevíteni, a nélkül, hogy a fölhevítendő anyagnak ne kellene minden hőfokon, a kezdeti hőmérséklettől 440°-ig, fokozatosan keresztül mennie. A jelen esetben tehát kétségtelen, hogy a 360° hőmérsékletet is lassanként el fogjuk érni és csak lassanként fogunk azon túlmenni és ezen hőmérséklet következményei kétségtelenül érvényesülni fognak. Föltalálónak, ki ismételte a Merz és Weith kísérleteit és azokat minden tekintetben igazoltaknak találta, nem sikerült, ha csak néhány száz gramm formiátot alkalmazott is, egyedül hevítés útján olyan mennyiségű oxalátot előállítani, mely ezen eljárásnak technikai értékesítését lehetségesnek tüntetné föl. Föltaláló ezt, némely sajátságos tüneményen kívül, melyeket a formiátnak rendkívül rossz melegvezetőképessége és az ebből következő részleges túlhevítések hoznak létre, főképen azon körülménynek tulajdonítja, hogy lehetetlen, akár csak 100 g.-ot is, egészen erélyesen, hevesen és igen gyorsan fölhevíteni. Föltaláló ezek után más irányban végzett kísérleteket, melyek a következő elmélkedéseken alapultak. A hangyasavas nátron 360°-nál állítólag túlnyomóan karbonáttá, 440°-nál pedig főképen oxaláttá alakul át (Ber. d. d. chem. Ges. 15. k. 1500.1.), 360»-nál tehát a következő reakcziónak kellene végbemennie: a) 2 Na COOH = Na2 C03 -f CO + N2 ellenben 440°-nál a minden tankönyvben (pl. Richter, Chemie der Kohlenstoffverbindungen 1891. 426. Victor Meyer & Jacobsen, 1893. I. k. 644. 1.) leírt következő egyenlet szerint menne végbe a reakczió: b) 2 Na COOH = Na, C2 04 + Ha Föltaláló valószínűbbnek találta, hogy a cserebomlás másképen megy végbe, annál is inkább, mert az eddig általánosan elfogadott hipotézis azon nagyon figyelemreméltó tüneményt konstatálta, hogy magasabb hőmérsékletnél kevésbé erélyes a bomlás, mint alacsonyabb hőmérsékletnél. Alacsonyabb hőmérsékletnél a formiátból szénoxyd és hidrogén, magasabb hőmérsékletnél pedig csak hidrogén megy el. Föltaláló föltehetőnek tartotta, hogy a reakczió minden körülmények között — tehát magasabb hőmérsékletnél is — ellentétben az általánosan elterjedt föltevéssel, az a) egyenlet szerint megy végbe és hogy az oxálsavas nátron csak egy szekundér proczesszusban képződik, a melyben ugyanis a keletkezett szénoxyd és pedig keletkezése pillanatában, a már képződött szódához áthelyezkedik: c) Na2 C03 -f CO = Na2 C2 04 Föltaláló annál inkább jogosultnak tartja ezen föltevését, mert hisz a szénoxydnak rendkívül nagy áthelyezkedő képessége ismeretes. Emlékeztetünk a hangyasavas nátriumnak előállítására szénoxydból és nátronhydratból (Ber. d. d. chem. Ges. 13. k. 23. 1.) (D. R. P. 86419) való előállítására, a szénoxyd magaviseletére rézchlorürrel, hamoglobinnal, nátriumalkoholáttal szemben (Beilstein, Handbuch der org. Chemie II. kiad. I. k. 87. 1.) és figyelmeztetünk arra, hogy mindezen esetekben nincs is a szénoxyd keletkezési állapotban. Azzal a föltevéssel, hogy a szénoxyd a formiátok hevítésénél először a már előzőleg keletkezett szódához megy át, a legteljesebb összhangzásban állna az a tény, hogy mindazon kísérleteknél, melyeket Merz és Weith végezett, nincs egyetlen egy sem, melynél ne képződött volna igen nagy mennyiségű alkálikarbonát. Az általánosan ismert b) egyenlet ezen tényt nem magyarázza meg. Ha pedig föltalálónak a formiát bomlását illető föltevése helyes volt, akkor nem volt lehetetlen, hogy már kész karbonátnak az oxaláttá átalakítandó formiáthoz való hozzáadása, az oxalát kihozatali nagyobbíthatja, mert hisz akkor már előzőleg volna karbonát jelen, melyhez a szabaddá váló szén-