19456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxalsav, ill. oxalsavas sók előállítására

oxyd átmehet. A karbonáthoz való áthelyez- i kedés akkor azonnal megtörténhetnék, mihelyt I a formiátból szénoxyd megy el, mígkülömben előbb bizonyos mennyiségű szénoxyd elszáll, a míg annyi szóda nem képződött, a mennyi a szénoxyd áthelyezkedéséhez szükséges. Midőn a megfelelő kísérletet végeztük, azon első sorban igen meglepő eredmény mutatkozott, hogy a szóda és nátriumformiát keveréke erélyes és heves hevítés nélkül is quantitativ kihozatalban oxalátot adott. Sőt nem volt egyáltalában szükséges a hőmérsékletet 440°-ig fokozni, a reakczió 360°-nál egészen tökéletes volt. A milyen meglepőnek látszott ezen utóbbi tény eleintén, olyan egyszerű annak magyarázata. A formiát 300°-nál szénoxydra és karbonátra bomlik. A keletkézési állapotban lévő szénoxyd azzal a képességgel bír, hogy a karbonáthoz 'áthelyezkedik, illetve a karbonát abszorbeáltatik. A karbonátnak szénoxyd iránt való abszorbeáló képessége különösen erős akkor, ha a karbonát a szénoxydnak némileg nagy abszorbeáló fölületet képes nyújtani, mely eset beáll, ha a karbonát meglehetősen pépszerű állapotban van. A keletkezett karbonát ezen abszorbeáló képessége tiszta formiátnál, mely eleintén 3(>0°-nál egyszerűen hígfolyós és folytonosan szénoxydot választ el, csak 440°-nál áll be és azért kellett Merz és Weithuek azon lennie, hogy ezen hőmérsékletet mielőbb elérjék, mert külömben a szénoxyd használatlanul elszállt. Ha azomban nagy mennyiségű karbonátot adunk a formiáthoz, akkor a teljes abszorbeáló képesség már 360°-nál föllép, a menynyiben a hozzáadott karbonát először a reakczióhoz szükséges karbonátot szolgáltatja és másodszor fölösleges részével kémiai reakczióba lépő karbonát részek föliiletét megnagyobbító elegyszert képez; magasabb hőmérsékletre való hevítés tehát fölösleges. A szóda hozzáadása folytán tehát fölöslegessé válik az erélyes, heves és igen gyors fölhevítés és ennek folytán az oxalátoknak formiátokból való technikai előállítása, kényelmes és elegáns módon lehetséges. Ennek megfelelően a jelen találmány tárgya az oxalátoknak, különösen az alkáli oxalátoknak előállítása alkáliformiátoknak és alkálikarbonátok keverékének hevítése útján. A végrehajtást a következő (nátriumoxalátra vonatkozó) példával fugjuk bővebben megmagyarázni. A formiátot bensőleg keverjük szódával (4 rész kristályos hangyasavas nátron 5 rész szódával előnyösnek bizonyult), a keveréket kisebb mennyiségeknél üveglombikban, nagyobb mennyiségeknél, az egyenletes hevítés szempontjából előnyösen keverőkkel ellátott vasedényben 400—410°-ra fölmelegített fürdőben (ólom) melegítjük. A levegő elzárása szükséges, annál is inkább, mert ez lehetővé teszi, hogy az elillanó hidrogént elvezessük és vízen vezessük keresztül, a végből, hogy a reakczió menetét megfigyelhessük. Az elillanó gázt esetleg tovább fölhasználjuk, illetve fölfogjuk. Az oxalátok képződése formiátok hevítése útján meglehetősen gyorsan megy végbe; rendesen 30—45 perez alatt be van fejezve. A bidrogénfejlődés időnként igen élénk. Ha az megszűnik, akkor a reakczió be van fejezve. A reakeziótömeg ekkor oxalátot és karbonátot tartalmaz, mezeknek elválasztása, tekintve, hogy a két sónak vízben való oldhatósága nagyon külömbözik egymástól, rendkívül könnyen sikerül. Előnyösen 33° hőmérsékletű vizet használunk, mert ez tudvalevőleg a legjobban oldja a szódát és ezen vízből körülbelül kétszer annyit veszünk, mint a mennyi a jelenlévő szóda. A kapott szódaoldatot, mely színtelen és színező vagy szennyező anyagoknak (mint a milyenek fűrészporból való gyártásnál jelen vannak) nyomát sem tartalmazza, szárazra párologtatjuk. A száraz szódát a további műveleteknél hozag gyanánt fölhasználjuk. A szódától megszabadított oxálsavas nátron, mely szintén teljesen fehér, az ismert, az oxálsavgyárakban használt eljárás szerint mészvízzel oxalátra és oxálsavra tovább földolgozható. Az oxálsav gyártása a legegyszerűbb módon a föl-