19280. lajstromszámú szabadalom • Ismétlő akusztikai jelzőkészülék vasúti pályák és gépek (mozdonyok és szerkocsik) számára

— 3 -Az (o) tengely forgását következő módon idézzük elő: ezen tengelynek egyik végén van a (q) zárókerék (1., 2. és 5. ábra), melynek annyi foga van, a mennyi (p) foga van az (o) tengelynek. E fogakba kapaszkodik egy, az (s) függélyes tengely egy vájatában nyugvó (r) kilincs. Az (s) függélyes tengely a (t) működtető tengelyhez van erősítve, melyet az (u) rúgó állandóan leszorít. A (t) tengely, mint azt később látni fogjuk, emelkedő mozdulatra képes. Az (r) kilincs fölső végét egy, az (s) tengelyben elhelyezett (v) rúgó tartja állandóan az (s) tengelyen kívül, mely rúgó a fölső részén ferde fölülettel bíró (w) rúd közvetítésével hat az (r) kilincs alsó részére. Ha tehát a (t) tengely, mint azt később látni fogjuk, az (s) tengelyt fölfelé szorítja, akkor az az (r) kilincset megindítja, mely azután a (q) zárókerekét forgatja és ezzel az (o) tengely forgását okozza. Ez a forgás okozza azután valamelyik (p) foggal kontaktusban lévő (k) emeltyű kilengését, s így az illető (g) súly fölszabadulását és leesését. Megjegyzendő, hogy az (r) kilincs csúcsának helyzete és kiemelkedése akként van szabályozva, hogy mihelyt a (q) záró- . kerék kivánt lengése megtörtént, azt is- . mét önkényt elbocsátja. Mivel azonban nem tanácsos ezen forgásnak mathematikailag pontos ismétlésére számítani, a mennyiben az (r) kilincs a (q) zárókereket valamivel korábban bocsáthatja el, vagy valamivel tovább tarthatja fogva, semmint az új helyzetébe ér, ennélfogva okvetlenül szükséges az (r) kilincs mozgását minden esetben szabályozni. Azonfölül szükséges az is, hogy a (q) zárókerék a készülék nyugalmi időszakában — tehát majdnem mindig — teljesen mozdulatlannálegyen téve. E czélbói tehát a (q) zárókerék az (y) lemezzel áll összeköttetésben, melynek annyi lyuka van, a hány foga a (q) keréknek. E lyukak bármelyikébe behatolhat az (1) kar czilinder-kónikus (z) feje. Ez az (1) kar a (2) csapszög köriil forog | és összeköttetésben áll a (3) karral, mely állandóan a (4) rúgó nyomásának van kitéve. Ez a rúgó folyton arra törekszik, hogy a (z) fejet az (y) lemez felé illetve ennek valamelyik lyukába belenyomja és így azt fogva tartsa. Ezen a (3) karon a (2) lengési tengely közelében van az (5) bütyökalakú bevágás, melybe a (6) peczek szorosan vagy legalább is nagyon csekély játékkal beleillik. Ez a (6) peczek a (7) darabhoz tartozik, mely az (s) rúdra van erősítve, hogy annak a (8) hüvelyben való forgását megakadályozza. Az (5) bevágás fölött a (3) kar kis darabon egyenes, azután az (5)bevágással ellenkező irányban hosszas lejtővel bír. Ha más részről megjegyezzük (5. ábra), hogy az (r) kilincs alsó nyugalmi állásában (q) zárókerék azon fogával, melyet ,meg kell majd nyomnia, nincsen közvetlen kontaktusban, hanem ellenkezőleg valamivel alatta van, úgy könnyen megérthető a szerkezet működése. Midőn az (s) rúd emelkedni kezd, az (r) kilincs is emelkedik, a nélkül azonban, hogy a (q) zárókereket rögtön megindítaná, míg ellenben a (6) peczek, mely a (3) kar (5) vájatával kezdettől fogva kontaktusban van, ezt a kart azonnal visszaszorítja, minek az az eredménye, hogy az (1) kar kileng, a (z) fej lyukából kibújik és ennek következtében az (y) lemez és a (q) kerék, valamint az (o) tengely fölszabadulnak; ugyanakkor az (r) kilincs érintkezésbe jut a (q) zárókerék megfelelő fogával s így a kereket megindítja. Most a peczek a (3) kar egyenes részén keresztül annak fölső lejtőjére ér, minek folytán ez a (4) rúgó hatása alatt a (z) fejet az (y) lemez következő lyukába nyomja; az (o) tengely kilengése ekkorára már be van bejezve. De ha az (r) kilincs nem bocsátja el a (q) kereket a kellő pillanatban, s így annak fordulata valamivel kisebb vagy nagyobb, akkor a (z) fej kónikus alakja lehetővé teszi azt, hogy becsappantva, az (y) lemezt és (q) kereket, valamint az (o)