19275. lajstromszámú szabadalom • Kúpos golyós csapágy

Az alátámasztás ezen módjánál szükséges, hogy nagyobb számú golyósort lehetőleg közel egymás fölött rendezzünk el. Ez viszont szükségessé teszi, hogy a golyórepedés veszélyének elejét vegyük. Ezen okból az ugyanazon csoportban levő golyókat egymástól oly távolságokban kell elrendeznünk, hogy a szétrepedő golyók részei két-két alattuk levő golyó között áteshessenek és ekként a csapágyból kijuthassanak. Azon esetben, midőn két csapágy alkalmazása válik szükségessé, az említett működési mód következtében, mely a két kúp egymás felé való folytonos közeledését teszi szükségessé, arról kell gondoskodnunk, hogy mindkét csapágyban a zárás fentartassék. Ezen okból az egyik csapágyat akként rendezzük el, hogy az pontosan tengelyirányban csúsztatható legyen és ezen csapágyat a reá eső tehernek megfelelően erős rugó hatásának vetjük alá. Ily csapágyat különféle czélokra sokkal előnyösebben alkalmazhatunk, mint bármely eddigi csapágyat. Aránylag lapos kúpok alkalmazásánál mindkét kúp sima is lehet, ekkor azonban azokat különböző csúcsszöggel kell foganatosítanunk. Ilyen elrendezésnél minden egyes, a kúpok közé helyezett golyó önmaga fogja megkeresni azon helyet, illetőleg azon helyen fog működni, melyen az súlyánál és nagyságánál fogva legmélyebb állásban lesz. Ezen állásában a golyó azon teljes nyomásnak lesz alávetve, melyet egyáltalán kibír. Ezen elrendezés jelentékeny előnye eszerint abban áll, hogy azon golyókat, melyek egy és ugyanazon csapágyban, illetőleg pályában alkalmazandók, nem kell-e oly gondosan és pontosan ugyanazon nagysággal megválasztanunk, a mint ez az eddigi csapágyak esetén szükséges volt. Daczára annak, hogy a golyók nem teljesen egyenletesek az által, hogy minden egyes golyó úgyis magától idézi elő normális megterhelését, nagyobb biztonságot érünk el a csapágyban, a mennyiben egyik golyó sem vétetik abnormális nyomásra igénybe és ennek következtében kevesebb golyóra van szükségünk, illetőleg fél annyi golyó minden egyes golyó önműködő egyenletes beállítódása következtében nagyobb nyomást bírhat el, úgy hogy a csapágy biztonságát ezenkívül a golyók számának növelése által még fokozhatjuk, a mennyiben ugyanazon kúpföliileten sokkal több golyó férhet el, mint oly kúpos csapágyaknál, melyeknek egyik kúpja rovátkákkal van ellátva. Hogy a kúpok rázkódtatását vagy beékelődését megakadályozzuk, egy biztosító gyűrűt rendezünk el, mely esetleg szintén golyókkal lehet ellátva. Ez azon további előnnyel jár, hogy a jelen csapágy nem tesz szükségessé a golyók elkerülhetetlen nagyságkülönbözeteit kiegyensúlyozó külön elindítási periódust. A sima kúppal és rovátkolt kúppal bíró szerkezet természetesen vízszintes csapágyak számára is alkalmazható, ha azok annyiban hasonlítanak a függélyes csapágyakhoz, hogy a tengely irányában uralkodik nyomás. Ekkor az eddigi vízszintes golyós csapágyakkal szemben a golyóknak mindig fölső fele szoríttatik a csapágyhoz, úgy hogy a golyóknak laza ágyazása válik szükségessé. A tengelymenti nyomás az összes golyóknak fölfelé való szorításának új hatásán kívül még a központosításra nézve is előnyös. A csapágy elkopása esetén ugyanis a golyók a tengely irányában fokozatosan előrenyomulnak, de nem sülyednek, mint más csapágyaknál. Különösen előnnyel alkalmazható ezen szerkezet, ha az ágyazás számára két ellentétes kúppárt alkalmazunk, melyeknek egyike a tengely menti nyomást fogja föl. A mellékelt rajzban a találmány tárgya néhány foganatosítási alakjában van föltűnte tve. Az 1. ábra a csapágy egy foganatosítási alakjának függélyes metszete. A 2. ábra két csapágynak egy függélyes tengelyen való elrendezését láttatja. A 3. ábra oly elrendezést láttat, melynél a belső kúp rugó segélyével szoríttatik be a külső kúpba. A 4. ábra két kúp-párnak oly elrendezését láttatja, melynél az érintkezés állító csavar segélyével idéztetik elő. Az 5. ábra két kúp-párnak rugóval való elrendezését láttatja.