19250. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világítóberendezés vasúti kocsik számára

séget hoz létre a dynamóban, annak különböző gyorsasággal való forgatása alkalmával. A dynamó oly szerkezettel van ellátva, mely szerint az akár egyik, akár másik irányban forgattatik, az áram iránya a vezetékekben változatlan marad. Ezen czélból a (t) kollektoron alkalmazott (n o) szénkefék oly (p q) kefefoglalatokhoz vannak erősítve, melyek (r s) csapjaik körül foroghatnak és egyetlen szigetelt (u) tekercsrúgó segélyével, a (v w) csavaranyák közvetítésével megfelelően beállíthatók. Ügy a kefék, mint foglalataik e^y (x) bronz - gyűrűhöz vannak erősítve, mely utóbbi a dynamónak (f) tengelyére szerelve, a keféknek a kollektorhoz való súrlódása folytán, a fegyverzet tengelyének forgási irányában elforoghat. Ezen gyű ű kerületén egymástól 180°-nyi szögben két (y z) toldata van, melyeknek forgási pályájába egy helytálló (1) ütköző nyúl be, oly módon, hogy a tengely forgási irányának megváltoztatása alkalmával a kefék egy félkör ívben súrlódás nélkül szabadon foroghatnak el. A föntebb említett (r s) forgási csapjai a kefefoglalatoknak egy-egy (2 3) réztárcsáva! állnak kapcsolatban, melyek egy szigetelő anyagból készült (4) lemezbe vannak befoglalva és az áram fölvételére szolgálnak. Ezen elrendezésnek az az eredménye, hogy a dynamó akár egyik, akár másik irányban forgattatik, a termelt áram iránya változatlan marad. Ezen áram a lámpák táplálására s azonkívül egy akkumulátor-battéria töltésére használtatik föl. Ezen czélból a dynamó egy közös sarok közvetítésével van a (8) lámpákba és a (7) akkumulátorokkal összekapcsolva (1. ábra), míg a másik sarok a vastag sodronyú (m) tekercselésen át az önműködően kapcsoló (9) solenoiddal áll összeköttetésben. Ezen solenoid (11) vékony dróttekercselésből és (12) vastag dróttekercselésből áll, mely utóbbin a dynamó főárama vonul át. Ezen solenoid-tekercsek egy cső alakjában kiképezett, lágyvasból készült (13) maggal bírnak (10. és 11. ábrák), melynek fölső vége a higannyal megtöltött (14) csészében végződik, míg alsó végére a (15) csap csatlakozik, mely a szintén higannyal megtöltött (16) csészébe merülhet. A tekercs fölső végénél megerősített, fémből való (17) csap a (14) csészébe merül, midőn a vasmagot a solenoid magába húzza. Ekkor a dynamóból jövő áram keresztülhalad a kikapcsolónak vastag sodronyból készült (12) tekercselésén, (17) csapon, (14) csészén, (13) m^gon és itt kétfelé oszlik; az egyik áram közvetetlenül a (7) akkumulátorokhoz jut, míg a másik (18) ellenálláson áthaladván, a lámpákat táplálja. Ez alkalommal a két tekercselés ugyanazon értelemben működik, úgy hogy a vastag tekercselés, illetőleg sodrony hatása hozzáadódik, a vékony sodrony, illetőleg tekercs hatásához. Ha ellenben a dynamó megállíttatik, vagy pedig csekélyebb feszültségű áramot szolgáltat, mint az akkumulátorok feszültsége, úgy (13) vasmag saját súlyának hatása alatt lesülyed, minek következtében a (17) fémcsap nem áll kontaktusban a (14) csészében lévő higannyal, ellenben a (15) fémcsap merül bele a (16) csészében lévő higanyba. Ennek következtében azonban a dynamó többé nem áll kapcsolatban az akkumulátorokkal, az utóbbiak táplálják a lámpákat és a (18) ellenállás rövidzárásba hozatik. A (20) kommutátor a lámpák eloltására, vagy azoknak félmegvilágítására szolgál, a mennyiben azoknak áramába megfelelő ellenállást iktat be. Egyidejűleg ugyanezen kommutátor segélyével az (1) tekercsek zárt áramköre megszakítható vagy abba ellenállásokat iktathatunk, ha a lámpák világításának élénkségét csökkenteni akarjuk. Ezen kommutátor áll a (22) csap körül forgatható (21) karból, mely két (23 24) rugalmas kontaktussal van ellátva s ,ezek érintkezésbe hozhatók a (27 28) ellenállásoknak megfelelő (25 és 26) áramkontaktusokkal, melyek közül az egyik a lámpákhoz nyúló vezetékbe, míg a másik