19009. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

ellentállásnál a mellékzárlattekercsen menő erős áram folytán a mágnesség egy része a főáramtekercs által fölfogatik és így a fényívre hatást nem gyakorol. Különösen fontos ezen találmány oly ívlámpáknál, melyeknél mindkét széndarab vízszintesen vagy egymás mellett függélyesen áll és a fényívet lefelé kell hajtani a fény emissziónak az alsó hemiszferán való növelésére. Csakis oly hosszú fényíves ívlámpáknál ajánlható a találmány, melyeknél a levegőelzárás vagy nagy fémsótartalom alkalmaztatik, mert az ív közönséges ívlámpáknál a tekintetbe jövő csúcstávolságoknál elszakadna. Ezenkívül a főáramot annyiszor kell a mágnespálcza körül vezetni, hogy a főáramkörben föllépő ingadozás a mágnességre kellően hasson; kevés fordulat ezen czélt nem érné el. Mindenek előtt a mágnesség ingadozásait azáltal tesszük jelentékenyebbé. hogy a mellékzárlattekercs által gyöngítő hatást gyakorolunk a főáramtekercs által előidézett mágnességre. Miután ily ívlámpák szabályozó szerkezet nélkül is elrendezhetők, a széntartók teliát szilárdan is állhatnak, a meggyújtásra külön berendezés kell, mely egy szén- vagy fémpálczából áll, melyet az áramkör bekapcsolásánál egy elektromágnes működtet és a két szénhez vagy azok közé fekszik és ott az ívet létesíti. A fényívben föllépő ellenállás szabályozása, ha a fényív túlnagy, a szenek utántolására használható föl. Két (a al, 13. ábra) széndarab leégése által, melyek függélyesen fölfelé vannak irányítva, (t) fényív (111) szolenoid vagy elektromágnes által csekély belső ingadozására nézve szabályoztatok. Ugyanaz idézi elő a következő módon az utántolást. A szenek folytatólagos leégése alkalmával a fényív folyton közeledik (nl) elektromágneshez. Ezáltal az ív eltérítése végiil annyira nő, hogy egy ellentállástekercs által gerjesztett elektromágnes a súlyokat (3. ábra) vagy más szerkezetet kioldja, mely a két szenet eltolja, miáltal ismét a fényív az elektromágnestől eltávolíttatik. Különösen előnyös ezen berendjzés párhuzamosan fölfelé irányított elektródokkal bíró lámpákhoz. A helyett, hogy a fényívet elektromágnesre működtetnék, helyette oly testeket rendezhetünk el, melyek között az ív forró gázai által mellékáramot zárunk szabályozás czéljából vagy pedig, melyek a szén leégése folytán hozzájuk közeledő fényív melegsége folytán valami értelemben megváltoznak, akár hogy a közeledő meleg folytán elektromos ellenállásukat és így vezetőképességüket, akár hogy térfogatukat változtatják, úgy hogy ezen változás által a testtel alkalmasan összekötött utántolószerkezet működésbe hozatik és a szenet lesülyedni hagyja. Ugyanezen czélból a fényív egy más áramkör két pólusához közeledhetik, mely csak a forró ívrészek közeledésekor záratik és ezáltal szintén a szenek utántolását és a fényív újból való eltávolítását a pólusoktól idézi elő. Ugyanezt érjük el, ha a fényív visszalépését oxygénben szegény környezetbe, mely az ív ellentáilását befolyásolja, azaz egy alább leírt, hengeralakban határolt légtért az elektródavégek körül használunk föl az egyidőben történő utálitolódás szabályozására. Mindezen esetekben a fényív helyzetének változása, mely a leégésből származik, valami módon szabályozza a szenek utántolását és ezáltal a fényívet az eredeti helyzetébe visszahozza. Oly ívlámpáknál, melyeknél mindkétszénpálcza függélyesen egymás mellett, illetve hegyes szög alatt fölfelé van elrendezve, hogy lefelé szabad emisszió legyen, az égési pont körül elrendezett tér által, melyben a levegő beáramlása korlátozva van még azon előny is van, hogy ezáltal a fénypont egy bizonyos helyen fogva tartatik, még ha a két szén leégése különböző is volna és a szenek mindig egyidőben ugyanazon hosszal lefelé eltolatnának. Ha t. i. minden egyes szén (14. ábra) vagy mindkettő (15. ábra) körül egy fölfelé zárt (u) hengert rendeztünk el, úgy hogy szén és belső hengerfal között égési gázokkal teli-