19009. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

tett, oxygénben szegény tér támad, akkor t a szén jobban fog elégni, ha a széncsúcs j ezen henger széle alatt van és kevésbbé fog leégni, ha a hengerszéllel egy magasságban vagy fölötte van elhelyezve. Ezen okból a fénypont körülbelől ugyanazon helyzetet tartja meg, még ha a szenek egyidőben és ugyanazon hosszal is tolatnának le a két hengerben és abból ki is lépnének, mert ha a szenek hibás keresztmetszet folytán különbözően égnének le, akkor az egyik szén ugyan egy ideig gyorsabban fog leégni, de égő csúcsa csakhamar a hengerköpeny védelme alá fog kerülni és csekélyebb leegéshez jutni, míg a másik szén is a henger széléig le nem égett és egy más berendezés által a szenek utántolása újból nem idéztetik elő. . Ha az előbb leírt berendezéseket oly szeneknél használjuk, melyeket fémsókkal kezelünk és így salakot adnak, akkor azon előnyt érjük el, hogy a salakképződés, mely csak oxygén jelenlétében történik, kikerültetik. Részben ez már egy lapos, a légáramlást akadályozó (v) korong által is történik (14. ábra). Ha a levegőt (u) üveghengerrel teljesen elzárjuk, akkor a fémsógőzök leszívásáról vagy sűrítéséről kell gondoskodnunk, hogy a henger bevonását megakadályozzuk. Utóbbi czélra a henger fölső részében (w) nyílások rendeztetnek el, melyeken a gőzök fölemelkednek és további folyamatban a fémgőzök lecsapódását idézik elő, mire esetleg az ily módon a (z) zsákkal ellátott csővezetékbe lecsapódó szabad gázok ismét az égési pont alatt a meghosszabbított csővezeték által a lámpába bevezettetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. ívlámpáknál, melynél az egyes elektródok két egymásra támaszkodó részből állanak, magasabb fémsótartalomnak az elektródákhoz való adagolása azon czélból, hogy a kettős tölcsérképződést elkerüljük és a végek egyenletes leégését biztosítsuk. 2. ívlámpa, melynél az egyes vagy két egymásra támaszkodó párból álló elektródok akkép vannak elrendezve, hogy az égő végek lefelé vagy vízszintesen hajlottak és a légáram fölfelé korlátoztatik vagy megakadályoztatok, szükség esetén az ív még szolenoidok által lefelé irányíttatik oly czélból, hogy a fénytmissziót ezen irányban konczentráljuk. 3. ívlámpa, melynél az egyes, illetve több részből összeállított elektródok előretolása, illetve leégése az által szabályoztatik, hogy egy súly, mely mindkét elektródára hat, sodrony vagy szilárd kar által, egy elektródának egyenlőtlen előretolásánál arra időszakosan és önműködően hatás nélkül marad, míg a másik elektróda hasonló mérvben nem követte. 4. ívlámpáknál gyűrű vagy zeg-zug alakú tartók elrendezése, melyekhez a szénvégek a mellékégés folytán fekszenek és melyek szükség esetén a szabályozó berendezések által működtetnek. 5. Hosszú fényíves ívlámpáknál mágnesek vagy szolenoidok elrendezése, melyek az áram által önműködően közelíttetnek vagy távolíttatnak el. illetve melyekben a mágnesség erősbíttetik vagy gyöngíttetik, azon czélból, hogy az ív többékevésbbé kitéríttessék. 6. A 4. alatt jellemzett ívlámpa, melynél a főáram létesíti a mágneses mezőt és mely egyúttal egy a mellékzárlatban kapcsolt tekercs befolyása alatt áll. 7. ívlámpáknál, melyeknél a széntartók szilárdan állanak, gyújtóberendezés alkalmazása, mely az elektromos áram által a széncsúcsokhoz önműködően szorított külön gyújtólapocskákból áll. 8. ívlámpáknál berendezés, mely szerint a szenek bekövetkező leégése folytán a fénypont egy mágneses mezőhöz közeledik és ezáltal növekvő ellentállás következtében a fényívben a szabályozó készülék a szenek utántolására működtetik. 9. ívlámpáknál berendezés, mely szerint a szenek bekövetkező leégése által a fényív testekhez közeledik, melyek között az ív forró gázai folytán egy mellékáram