19009. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

- 2 -párt képező elektródák átnyúlnak. Az elektródák önsúlyán kívül még (d) súly is felhasználtatik az elektródák lehúzására és egymás felé húzására; ez két (e el) sodrony által történik, melyek mindegyike egy-egy elektromágnesen van megerősítve és egyidőben húz. Világos, hogy ezen egyszerű berendezés folytán a szenek egymás mellett való elhaladása kikerültetik, mert abban a pillanatban, melyben egy szén 1 mm.-rel előrement, a megfelelő sodronyban a feszültség enged, mert az egész súly a másik elektródára hat és az első elektródára csak akkor gyakorol újból hatást, ha a második is megfelelően előrement. Ezen berendezés úgy egyes pozitív és negatív szénpárok, mint ezek egymásiránti leégésének szabályozására alkalmazható. Ugyanezen czélt egy más elrendezéssel elérni (3. ábra): (f) súly (g) csőben függélyes irányban eltolható és mindenkor az elektróda azon végére gyakorol nyomást, mely leghosszabb és csak azután a másikra. További különleges, de e mellett nagyon egyszerű tartó és szabályozó szerkezetek a 4 9. ábrákban vannak föltüntetve. A leégésből keletkező utántolódást az önsúly vagy rúgónyomás által szabályozhatjuk, a mennyiben az (a al) szeneket egy (h) gyűrű, illetve különböző csapokhoz nyomjuk, melyeknek kisebb átmérőjű nyílásuk van, mint a szénnek. A mellékelégés folytán a szén kónikusan csúcsosodik és ezen kónussal a gyűrűhöz nyomva fekszik (4—6. ábrák).. Inkább az 5. ábrában jelzett alak ajánlatos, mert ennél a levegő (i) nyílásokon a szén m-ellett elhaladhat. 6. ábra a sematikus elrendezést tünteti föl, (a) és (al) az elektródákat jelzi, (h) a tartógyűrűk, melyek a lámpavázra erősíttetnek és esetleg a meggyújtásra és szabályozásra elektromagnetikusan működtetnek. Ezen czélból a (k) körül forogható (h) rész (1) elektromágnes hatásának tétetik ki. Hogy a mellékelégés hatását növeljük, a szenet bordákkal is láthatjuk el (7. ábra) és czélszerűen kezelhetjük fémsókkal. Ép igy kell ezen mellékelégést a szénben alkalmazott bélcsatorna belsejében az előretolásra fölhasználni. 8. ábra egy oly szenet ábrázol, mely csomóval ellátott (m) sodronyra függesztetik és önsúlya folytán utáncsúszik; a szén esetleg (9. ábra) egy hosszhornyában olvadékony réteggel van ellátva, mellyel a tartónak egy előugrására támaszkodik. Előrehaladó leégéssel a réteg mindjobban leolvad és a szén megfelelően lesülyed. A szabályozó szerkezeteket egyáltalában mellőzhetjük és pedig azáltal, hogy a szabályozást a széncsúcsnak közelítése és eltávolítása által eszközölnők, azt úgy érjük el, hogy az ívhez egy mágnest vagy szolenoidot közelítünk vagy tőle eltávolítunk vagy a mágneses mezőt erősbítjük, illetve gyöngítjük. Ismeretes, hogy ily mágneses mező az elektromos fényívre nagy befolyást gyakorol; így a mágneses mező oldaliránti kitérésre kényszeríti, a mint az ívhez közel hozzuk. Az ívnek ezáltal előidézett meghosszabbodása folytán a széndarabok között lévő ellentállás lényegesen nő, úgyhogy ha a széncsúcsok túlközel állanának és ennek folytán az ellenállás túlcsekély volna, akkor egy mágnes közelítése által az ív kiteríttetik és az ellentállás megfelelően növekszik. A mágnest egy mellékzárlat vagy főtekercs által hasonló módon, mint a szabályozó szerkezeteknél, közelíthetjük vagy eltávolíthatjuk, illetve a mágnességét egy szilárdan álló mágneses pálczában erősbíthetjiik vagy gyöngíthetjük. A gyakorlatban egy (n) elektromágneses pálcza (10. ábra) elrendezése, mely köré (o) főáramtekercs van fektetve, czélszerűnek bizonyult. A pálcza vége közvetlenül vagy eléje helyezett (p) horgony (11. ábra) által, melynek szélső végében elosztás folytán ugyanazon pólus idéztetik elő, a fényívre kitérőleg hat. Ha az áram túlerőssé lesz, a széncsúcsok gyönge ellenállása folytán, akkor a mágnesség a pálczában is megerősül és az ív jobban téríttetik ki, minek folytán a kivánt ellenállás ismét létesül. Erősbítésül még egy (q) mellékzárlattekercs (12. ábra) ugyanazon mágnespálczán ! akkép hozható működésbe, hogy túlnagy