18995. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus mángorló hajtás

— 2 -szekrény fölött van alkalmas módon a liy- I draulikus hajtóberendezés alkalmazva. Ezen berendezés elsősorban (7—8) fémcsőből áll, melynek két vége tömörenzáró födelekkel van ellátva. Ezen csőben vau elhelyezve a (10, 11, 12) dugattyúrúd, melynek mindegyik végén egy-egy dugattyú van és a nevezett csőben úgy két végén, valamint közepén is vezettetik, úgy hogy a nyomóvíz vagy valamely nyomófolyadék segélyével a csőben ide-oda mozgatható. A (11) dugattyú a (7) csőben, a (12) dugattyú a (8) csőben mozog természetszerűleg egyidőben és egyenlő sebességgel még akkor is, ha a hengerek és rudak el volnának egymástól választva. A rajzon föltüntetett kiviteli alaknál a középső (10) rúdfej közös és ebből oldalt vízszintes peczkek állanak ki, a melyek végein egyegy (15 - 16) kötélkorong vagy hasonló foroghat. Ezen czélból a csövet kétoldalt hosszú vízszintes hasítékokkal kell ellátni, a melyben a korongokat hordó peczkek vezettetnek és meggátolják a dugattyúrúd elforgását. A korongokat hordó peczkeken a csövön kívül még egy rövid (13) vezető henger van alkalmazva, hogy a dugattyúrudazat számára biztosabb és szilárdabb vezetést érhessünk el. Az említett nyomócső két végéhez a (22) nyomófolyadék-vezeték csavaroltatik. Ez egy közönséges vezetékcsőből áll, a melyen át minden löket alkalmával váltakozva a nyomófolyadék az egyik dugattyúhoz vezettetik és egyidejűleg a másik dugattyú előtt ki lesz bocsátva. A folyadéknak ezen mozgásait a (26) váltó szabályozza. A (26) váltó kúpját három (27—28 és 32) csatornával van ellátva, a melyek a (23— 24—25 és 28) vezetékek közötti összeköttetést létesítik. A (28 és 32) furatok egyegy nyílása a (23—24—25) vezetékek síkjában fekszik. A (31) furat és vezeték a kúptengelye irányában van elhelyezve. A (27) csatorna merőleges a kúptengelyére és nyílásai egymásra merőlegesek. A kúp tengelyére merőleges síkban fekvő furatnyílások egymáshoz 90° alatt fekszenek (lásd 7. és 9. ábrát). A (7) ábrabeli helyzetben ennélfogva a (24) vezeték a (25) vezetékkel a (27) csatorna által és a (23) vezeték a (31) vezetékkel a (28) csatorna által vau összekötve. Az előzőtől 45°-kal elfordított állásban (lásd 9. ábrát) a (23—24—25 és 31) vezetékek közötti összeköttetés meg van szakítva. A nyomófolyadék a (30) vezetéken át lesz bevezetve és (31) képezi a lefolyó vezetéket. A (24) vezeték a (8) dugattyú hengerhez és a (22—23) vezeték a (7) dugattyúhengerhez vezet. Ebből következik, hogy a 7. ábrában föltüntetett váltóállásnál a nyomófolyadék a (8) hengerbe áramlik és a (12) dugattyút hajtja, míg a (7) hengerből a már elhasznált folyadék a (28) csatornán és (31) lefolyóvezetéken át kifolyik. Ennek következtében a (12 10 11) dugattyú balról jobbfelé fog mozogni. Ha a dugattyú pályájának végére jutott a (26) váltó 90°-kal elfordul, úgy hogy (32) csatornája a (24 és 31), de egyúttal (27) csatornája a (23 és 25) közötti közlekedést állítja helyre. Ezután a nyomófolyadéknak (30)-ból (22 23)-ba kell folynia és a (11) dugattyút visszaszorítani, míg a másik (8) dugattyúhengerből az elhasznált folyadék a (31) vezetéken át lefolyik. A 9. ábrabeli váltóállásnál a dugattyúmechanizmus nyugalomban van. A váltó átállítását a mechanizmus önműködően végzi. Az erre szolgáló berendezés két kiviteli alakban, 1 —12. ábrákban, valamint a 13— 16. ábrákban van föltüntetve. Hogy az átállító váltó jól legyen tömíthető és tömören tartható, köpenye három összecsavarolt részből áll. A furatokkal ellátott köpeny rész a középső (41) hüvelyhez van csavarolva, mely egy, a kúphoz szorító (46) spirálrúgóval van ellátva, másik végén pedig anyamenetekkel bír, a melyekbe elsősorban a (44) orsótömítést tartó (43) csavar és azután a megfelelő (55) csavarmenettel ellátott külső (68) köpenyrész lesz becsavarolva. A (68) köpenyrész kifelé (49) nyúlványban végződik, a melyre egy üreges (40) aggyal ellátott kerék van helyezve, a melyre ismét (52) súllyal ellátott (51) emeltyű van ékelve. Az üreges (40) agy ezenfölül belső oldalán egy vékonyodással