18926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Jacquard-mechanizmus lapjainak adott minta után történő előállítására

binácziókat az által állíthatjuk elő, hogy a fő minta pontjait párhuzamosan eltoljuk. Tegyük föl pl., hogy nyolczkötéses atlasz hatást akarunk elérni, melynek alapkötése a 3. ábrán látható és ebből akarjuk a 4., 5., 6. és 7. ábrán látható kötésrajzokat levezetni. Ekkor átlátszó üveglemezre az 1. ábrán látható kötésminta-papirt ragasztjuk és erre egy lap fehér papirt helyezünk, melyet szélein az üveglapra ragasztunk. Ha az üveglapot fény ellenében nézzük, a inintapapir hálóját látjuk és megjegyezhetjük azokat a pontokat, melyek a nyolczkötéses atlaszt adják. Ekkor az üveglapról visszavert fénynél a fehér papiron a 2 ábrán látható rajzot látjuk, melyről fotografikus úton másolatot veszünk, ez a főklisé. Ezután a fehér lapot leválasztjuk, a nélkül, hogy a készüléket vagy az üveglapot eltolnék, mikor a mintapapir, mint az 1. ábrán látható, szabaddá válik és erről ugyancsak egy negatívot készítünk. A nyolczkötéses atlasz mintarajza ekkor két egymásra fektethető negatívra bontatott el. Ha a két negatívot egymásra fektetjük és fényérző lemezre másoljuk, ezen nyolczkötéses atlasz mintarajzát kapjuk. A föntebb leírt eljárás, melynek segélyével a főklisét előállíthatjuk, igen kényelmes ugyan, de bármely más oly eljárással is helyettesíthető, melynek segélyével egymásra fektethető kliséket állíthatunk elő. Ez a főklisé csak segédeszköz az eljárás kivitelére és annak előállítása maga nem képezi a találmány tárgyát. Ha pl. a föntebb leírt módon előállított nyolczkötéses atiaszta 4. ábrán látható minta előállítására akarjuk használni, a fényforrást egy pillanatra elfödjük, és a 2. ábrán látható negatívot oly módon toljuk el. hogy minden pontja egy mezővel balfelé tolódjék el és a fényt újból behatni engedjük, mikor két csoport pontot fényképezünk, melyek együtt a 4. ábrán látható kötést szolgáltatják. Hogy az 5. ábrán látható kötésrajzot létesítsük, először a négy ábrán látható kötés rajzát állítjuk elő, azután a 3. ábrán látható klichét a kezdeti állásába toljuk vissza és négy mezővel balfelé toljuk el, mikor a fény hatásának újból kitesszük. Ez a három egymást követő fölvétel adja az 5. ábrán látható mintát. Ha ezután a fényforrást újból elfödjük, a negatívot a kezdeti állásába visszük vissza és öt mezővel toljuk el balfelé, a fény újból való hozzájutásánál újabb pontokat létesítünk és az egész a 6. ábrán látható mintát képezi. A 7. ábrán látható mintát, melynek hatása az 1. ábrán láthatóéval épen ellentétes, oly módon állítjuk elő, hogy a negatívot a kezdeti állásából egymásután 'í, 2., 3., 4., 5. és 6. mezővel toljuk el balfelé és mindegyik helyzetben a fény hatásának tesszük ki. Tehát a két, az 1. és 2. ábrán látható negativvel az összes, a 3—7. ábrán látható kötésrajzokat létesíthetjük. Térjünk át már most egy egész szövetminta elkészítésére. Tegyük föl, hogy például egy koczka axonometrikus képét kell vászonkötésű alapon létesíteni. Legyen az (a b c d) rész kötése a 3. ábrán, az (a d e f) rész kötése a 6. ábrán és a (c d f g) rész kötése a 7. ábrán látható. Hogy ezt a kötésrajzot a fényérző lemezen létesíthessük, csak a következő ernyőket kell alkalmazni. Az első ernyő (9. ábra) a fényt csak azon a nyíláson bocsátja át, melynek területe a főklisére redukálva az (a b c d) fölület területével egyenlő. Evvel az ernyővel a 3. ábrán látható kötést létesítjük. A második, a 10. ábrán látható ernyő csak az (a d f e) fölületet engedi megvilágítani, hogy a 6. ábrán látható kötésrajzot létesítsük, a harmadik, a 11. ábrán látható ernyő hasonló módon hat. Ezek az ernyők a főklisé léptékében készítendők, és ez a leírt eljárás is lényegesen i előnyösebb, mint a régebb eljárások, bár még további egyszerűsítés is érhető el. A háron leírt kötésrajz mind a 3. ábrán látható nyolczkötéses atlasz alapul vételével készül, ezért a reprodukálás a nyolcz kö| téses atlasz reprodukálásán alapszik. Eme kötésrajzot ezért a főklisé léptéké-