18849. lajstromszámú szabadalom • Lánczfék

felelő kimetszésbe illeszkedik s ily módon rügzíttetik, míg ugyanezen láncznak másik végén lévő (al) végtagja egy keresztbe nyúló (a3) csap közvetítésével azon (W) emeltyűvel áll kapcsolatban, mely vagy a (B) ágyazatdobhoz van erősítve, mint ez az 1. és 2. ábrákból látható, vagy pedig a kerékpár állványzatának bármely megfelelő részéhez. Ezen elrendezés folytán (W) emeltyűnek egyik irányban való elforgatása alkalmával a fékláncz egyes tagjai a (C) fékdob belső fölületéhez szoríttatnak, míg ellenben ugyanazon emeltyűnek ellenkező értelemben való forgatásánál a (B) ágyazatdob köpeny-felületére fekszenek. Ezen (W) emeltyűnek nyugalmi állásába való önműködő visszavezetésére, illetve a fékláncznak működésen kívül az ágyazatdobhoz való szorítására egy tetszőleges alakkal bíró (f) rúgó szolgálhat. (W) emeltyű mozgatása bármily tetszőleges módon történhetik. Ott, ahol ezt a körülmények megengedik, a (W) emeltyű forgáspontja gyanánt a fékezendő kerék tengelye is fölhasználható. Ámbár a fékhatás elérése végett előnyösebbnek látszik a féklánczot a föntebb előadottak értelmében úgy elrendezni, hogy annak tagjai egy külső dobhoz szoríttatnak hozzá, azonban minden bővebb magyarázat nélkül könnyen belátható, hogy az elrendezés fordított is lehet, oly módon, hogy a lékdob az ágyazatdob belsejében foglal he'yet és a fékláncz meghúzása alkalmával annak tagjai a fékdob külső fölületéhez szoríttatnak. A 3., 4., 5. és 6. ábrák a találmánybeli lánczféknek egy kerékpár-hajtóművel való kapcsolatát mutatják be, hol egy külön szerkezet lehetővé teszi a pedálok visszatartását, ha a kerékpár vagy a hajtás következtében. vagy pedig az út lejtősödése miatt igen gyorsan halad. Ezen szerkezetnél a (B) ágyazatdob oly módon van a hajtókerék tengelyére szerelve, hogy nem foroghat, míg az ágyazatdobbal konczentrikusan elrendezett (C) fékdob szilárd kapcsolatban áll a hajtókerék agyával. Az (A) fékláncz (a) végtagja a (B) ágyazatdób kerületén kiképzett megfelelő kimetszésbe illeszkedik j (a2) toldatával. A láncznak másik (al) vég-I tagja fékezés czéljából a (B) ágyazatdobon lévő (d) csap körül forgatható (D) bütyök segélyével történik, melynek egyik vége a fékláncznak (al) tagjával kapcsolatban áll, míg másik vége az ágyazatdob (b) agyára lazán szerelt (E) tárcsának (e) vállához ütközik. Az (E) tárcsa csappanó kampó vagy más alkalmas kapcsoló-tag közvetítésével összeköttetésben áll egy belső oldalán fogazott (y) gyűrűtárcsával, mely az (Y) lánczkerék karmantyújára van fölcsavarolva, vagy más módon áll ezzel szilárd kapcsolatban Ha tehát (Y) lánczkereket a nyilakkal jelölt iránnyal ellentett értelemben forgatjuk, úgy az (E) tárcsa a csappanó kampó következtében forgásba jön és (D) bütyköt (d) csapja körűi elforgatja, minek következtében az (A) fékláncznak (al) tagja a fékdob forgásirányában az (a) tagtól eltávolodván, a fékláncz összes tagjai a fékdob belső fölületéhez szoríttatnak A hajtókerék agyára (C) fékdob és az említett agyra rácsavarolt (V) gyűrű közt lazán szerelt (Y) lánczkerék fogazott tárcsája és csappanó kampók (4. ábra), vagy más alkalmas kapcsoló tagok közvetítésével áll a nevezett kerékaggyal összeköttetésben. A fék meglazítása alkalmával a fékláncznak nyugalmi állásába való önműködő visszavezetésére pl. az (A) láncz tagjai között elrendezett (F) rúgó szolgálhat, mely a láncztagok állandó összehúzására törekszik; azonban ugyanezen czélbói oly rúgó is alkalmazható, mely a láncz (al) végtagjával szilárd kapcsolatba hozott (D) bütyökre hat. A leírt fékszerkezet működése az előadottak alapján könnyen megérthető. A lánczkerék a 4. ábrán látható belső berendezése folytán a lánczkerék és vele együtt a pedálok is a kerékpárnak leggyorsabb haladása alkalmával is megállíthatók, míg a keréknek tovább forgó agya a pedálok visszatartása folytán az 5. ábrában föltüntetett külön kapcsoló mechanizmus közvetítésével a féklánczot működésbe hozza. Az előbb ismertetett kiviteli alaknak a 7. ábrán bemutatott módosítása abban áll, hogy á (D) bütyök helyett a fékláncz mű-