18849. lajstromszámú szabadalom • Lánczfék

- 3 ködtetésére egy fogazott rúd és fogasáttétel nyer alkalmazást. A 8. és 9. ábrán a találmánybeli fékszerkezet szintén kerékpárnál van alkalmazva, még pedig oly módon, hogy a fékezés a pedálokra gyakorolt ellennyomás folytán kö vetkezik be; azonban itt egy külön kapcsolómechanizmus alkalmazása fölöslegessé tétetik. (B) ágyazatdob ugyanis helytállóan van a hajtókeréknek (XI) agyára szerelve, míg (C) fékdob a (B) ágyazatdobbal konczentrikusan oly módon van a hajtókerék tengelyére szerelve, hogy forgást nem végezhet. Az (A) lánczuak (a) végtagja az ágyazatdob kereszthornyába kapaszkodó, sugárirányban nyúló (a2) toldata közvetítésével van (az előnyösen két részből álló) ágyazatdob kerületéhez erősítve, míg a féklánez másik (al) végtagja czélszerüen egy oldalsó s a lánczkerék megfelelő kimetszésébe illeszkedő (a3) toldata közvetítésével van az (Y) lánczkerékhez erősítve. Ezen (Y) lánczkerék oly fogkoszorúból áll, mely belső gyűrűszerű karimájával (C) fékdob és (B) ágyazatdob közé lazán vau szerelve, úgy hogy a féklánez csekély mozgásainak megfelelőleg az agytól függetlenül elforoghat. Ha a pedálokat u hajtásnak megfelelő irányban forgatjuk, úgy a lánczkerék a 9. ábrán nyíllal megjelölt irányban forgattatik és mozgását az által közli a hajtókeréknek (XI) tengelyével, hogy mint a 9. ábrából látható, az (al) végtag az (a) taghoz ütközik. Ha ellenben a pedálokra ellenkező értelmű forgató nyomaték hat, úgy a fékláncznak (al) tagja ellenkező irányban mozgattatik mindaddig, míg csak az (A) féklánez összes tagjai a (C) fékdobhoz szoríttatnak. Mint a föntebbiekből látható, ezen kiviteli alak a kerékpárokhoz alkalmazott előbb ismertetett kiviteli alakkal szemben abban különbözik, hogy ez a külön kapcsolat kiküszöbölése mellett oly szerkezettel bír, melynél a pedálokat nem kell visszatartani, illetve ellenkező értelemben forgatni, hauem a fékezés egyszerűen az által törénik, hogy a pedálokra a forgatási iránnyal ellenkező értelemben ható nyomást gyakorlunk. A 10. és 11. ábrákban az utóbb leírt fékszerkezetnek oly módosítása szemlélhető, melynél a fékdob nem az ágyazatdob körül, hanem ennek belsejében van elrendezve. Maga az (A) féklánez több, fémből vagy más megfelelő anyagból készített tagból áll, mely tagok a 12. és 13. ábrán bemutatott foganatosítási alaknál csapok közvetítésével vannak egymással összekapcsolva. Ha a láncznak összenyomott heljzetben kell a fékhatást létesítenie, úgy czélszerű a láncztagok egyes végeit oly módon összekapcsolni egymással, hogy azok kölcsönösen egymásba kapaszkodjanak (13. ábra), azon czélból, hogy a tagokat egymással Összekapcsoló csapok a nyomás hatása alól elvonassanak A fékláncznak összes tagjai ugyanazon szélességgel bírnak, míg működő fölületilk ugyanazon sugárral van kiképezve, mint azon dob sugara, mellyel érintkezésbe jönnek, úgy hogy ez által a lehető legnagyobb súrlódási fölűlet áll elő. Nagyobb dörzshatás elérése végett a fékdob bőrrel vagy más burkoló anyaggal vonható be, illetve a féklánez oly hosszúra vehető, hogy az két vagy több csavarulatot képezzen a dobon. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lánczfék, jellemezve egy forgatható vagy helytálló dobban vagy dobon egyik végső tagja közvetítésével szilárdan megerősített és fékezés alkamával a másik végső tagjára gyakorolt nyomás vagy húzás révén oly módon működtetett láncz által, hogy ezen nyomás vagy húzás következtében annak összes tagjai egy forgó vagy helytálló fölűlethez szoríttatnak, hol az összes láncztagok egyenlő szélességgel bírnak és működő fölületük görbületének sugara megfelel a fékezendő fölűlet sugarának. 2. Az 1. igényponttal védett lánczféknek egy foganatosítása, jellemezve az (A) láncz (al) végső tagjára a szükséges nyomást vagy húzást átvivő (W) emeltyű által, melyet a láncz meglazított helyzetének megfelelő állásában egy (F) rúgó tart meg. 3. Az 1. igényponttal védett lánczféknek